Magyar Rózsakeresztesek

A magyar Rózsakeresztesek története a magyar alkimistákkal kezdődik, akik bár nem nevezték magukat Rózsakereszteseknek, ugyanazokat az alapelveket fogalmazták meg, melyeket ma is vallunk az anyagról, és a benne mozgó erőkről. Az első magyar Rózsakeresztes Páholyt „Erényes utazó” néven a lengyel szabadságharc leverése után a Felvidékre menekültek alapították Eperjesen 1769-ben. Vezetője Bernhardi Izsák, aki az első páholyt a Lengyel Nagypáholy fennhatósága alatt szervezte meg.

A magyar Rózsakeresztesek története a magyar alkimistákkal kezdődik, akik bár nem nevezték magukat Rózsakereszteseknek, ugyanazokat az alapelveket fogalmazták meg, melyeket ma is vallunk az anyagról, és a benne mozgó erőkről. Lippay György /1600-1666/ esztergomi érsek, prímás hátrahagyott egy alkimista kéziratot, melyet ma is őriz a bécsi Nemzeti Könyvtár. A díszes borítású kötet címe: Mons Magnesiae Ex Quo Obscurum sed Verum Subjectum Philosophorum effonditur et Expresse denominatur. Lippay munkáit I. Lipót királynak ajánlotta, aki nagy kedvelője volt az aranycsinálásnak. Lippay nézete az volt, hogy az aranycsinálás lehetséges megfelelő elméleti tudással. E tudáshoz vezet az általa csak „Magnezia Hegy„-nek (Mons Magnesia) nevezett út. Kitűnően foglalta össze a korábbi alkimisták műveit. Mint írja, „(…) a műben tárgyaltam az anyagról, amely magába foglalja a négy elemet, a földet, vizet, levegőt, tüzet; a három princípiumot: sal, sulfur, mercurius-t; kettősségét a hímnek és nősténynek s végre azt az egy valamit, amely a mi csodálatos, egyszerű napanyagunk. (…) Ne maradjon előtted rejtve az sem, hogy ez a mi anyagunk a chaos„. A munka a magyar alkímia egyik legszebb alkotása.*

  A sort többen folytatták, a teljesség igénye nélkül:

  • Csáky István gróf, kinek műveiben a Rózsakeresztes elemek alig felismerhetőek, alig kibogozható gondolatcsírák csupán. „Az élő és élettelen testeknek a Földön nem csak testük /corpus/, hanem lelkük /anima/ és szellemük /spiritus/ is van” – írja.
  • Eszterházy János, akinek a prima matéria titka a birtokában volt.
  • Marsaly Dániel, aki sikeres transzmutációt hajtott végre.
  • Batthyány Ádám gróf, a fél karját vesztette el egy kísérletnél. Ő már kifejezetten rózsakeresztes, páholytag.

 

Az első magyar páholy*

Az első magyar Rózsakeresztes Páholyt „Erényes utazó” néven a lengyel szabadságharc leverése után a Felvidékre menekültek alapították Eperjesen 1769-ben. Vezetője Bernhardi Izsák, aki az első páholyt a Lengyel Nagypáholy fennhatósága alatt szervezte meg. Kiválóan képzett magyar alkimisták és hermetikusok szövetkeztek a szervezetben.

Csatlakozott a Páholyhoz Hánzéli Márton, az egyik leglelkesebb rózsakeresztes tudós is, aki 1735-ben Besztercebányán született. Ismereteit a Greifswaldi Egyetemen szerezte, ahol hittudományt, bölcsészetet, görögöt, hébert, matematikát és orvostudományt tanult. Magyarországon aztán Pottornyay András girálti birtokos gyermekeinek lett a nevelője. A földbirtokos csatlakozott a Páholyhoz és lépését követték előkelő barátai: Szolkovy József, Glosz Jakab, Török József és fia Lajos grófok, Sulyovszky László és mások. A Páholy élénk tevékenységet fejtett ki, később azonban, különböző támadások következtében, kénytelen volt laboratóriumát Pottornyay girálti kastélyába helyezni.

1731. május 8-án Török Lajos gróf, Hánzéli kitűnő szervező együttműködésével megalakította a Miskolci Páholyt „Erényes világpolgár” néven. Kizárólag az alkímiának kívánták szentelni magukat, teljesen elfordulva minden szabadkőműves tevékenységtől. E Páholyba belépett Vay Miklós hadnagy és várépítő, Kail János gyógyszerész-kémikus, Orczy József cs. és kir. kamarás, Puky András, Pottornyay Imre, Degenfeld Imre gróf és mások. Ezt a Páholyt politikai nyomásra 1788-ban feloszlatták.

Hánzéli azonban nem hagyta annyiban a dolgot. 1774 óta már egy másik általa alapított Páholy is működött Selmecbányán „Erényes emberbarát” néven, az Eperjesi Páholy védelme alatt. Tiltó rendelkezések következtében néhány évnyi tevékenység után ezt a Páholyt is feloszlatták.

Gömöry Dávid kitűnő és nagy jártasságú rózsakeresztes mester és a teljes okkult tudomány birtokában lévő adeptus volt. Gömöry 1708 májusában született módos szülők gyermekeként. Felsőmagyarország leghíresebb orvosa, Fischer Dániel fogadta tanítványául. Orvosi diplomáját a Jénai Egyetemen nyerte el 1731-ben, később a Bécsi Egyetemet látogatta. Wedeltől tanult kémiát, aki egyidejűleg bevezette őt a titkos tudományokba. Tanulmányai után először Pozsonyban, majd Győrött praktizált. Érdemeiért Mária Terézia nemességet adományozott neki 1741-ben. Egyike volt a legfáradhatatlanabb és legtermékenyebb magyar rózsakeresztes szerzőknek. Halálát pontosan megmondta előre.

Művei főként kéziratokban maradtak hátra. Ezek közül a legjelentősebbek: a „Chaos confusum, etc.” /A rejtett természet különböző és problematikájában meghatározott értelemből és kinyilatkoztatásból levezetett zavaros káoszának tisztázásáról, a hármas Egyről, a relatív, teremtett lényekről, a szellemiekről, az asztrális rendszerről és a föld-víz mai világot alkotó glóbuszáról/. Ma már tudjuk, hogy Gömöry „Káosz” alatt az őskolloidot értette.

Másik jelentős műve: „De symbolica Macrocosmi et Microcosmi, etc.” /Tanulmány a Makro- és Mikrokozmosz jelképes szemléletének problematikájáról, amelyből kiderül, hogy Hermész szerint az, ami fent van, egyenlő azzal, ami lent van, és ami lent van, egyenlő azzal, ami fent van/. E művében igen szakszerű, tömör is világos stílusban fejti ki az ősanyag lényegét, az aranycsinálás elméletét, a halál és az öröklét tanításait. „Elválasztottam a ragyogást a sötétségtől” – írja – „a fényt az árnyéktól. A kő isteni lényegében megtalálhatjátok a Szellem, Lélek és Test megkülönböztetését. A kőből kiindulva juttok el oda, hogy megtanuljátok, valójában megismerjétek és magatokévá tegyétek Krisztust, de Krisztustól a kő megismeréséig eljutni az igazi bölcsesség.

A tradíció szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem elsőszülött fiát, Lipót Györgyöt a Habsburg érdekek képviselőinek parancsára, mindjárt születése után elrabolták, és halottnak nyilvánították. Valójában a gyermek nem halt meg – folytatja a tradíció -, hanem elrejtették, hozzátartozóitól örökre elválasztották, és idegen nevet adtak neki. Rákóczi másik két életben maradt fia sem tarthatta meg nevét, arra kényszerítették őket, hogy francia neveket vegyenek fel. Ez a fiú a Saint-Germain gróf nevet viselte.

Saint-Germain bécsi tartózkodása alatt a szellem felé törekvő embereket titokban ösztönözte. Cselekedeteit névtelenül hajtotta végre. Csak a bennfentesek sejtették, hogy a legnagyobb rózsakeresztes sugalmazza őket. A róla keletkezett legendák arról tájékoztatnak, hogy csaknem egész Európát beutazta, Angliától Oroszországig. Rudolf Steiner számos előadásában foglalkozik személyével, és egyértelműen megállapítja, hogy az Európát lázba hozó három alapelv, a szabadság, egyenlőség, testvériség a korszellem hármas eszméje, tőle származik. Sajnos sem a francia forradalom, sem más mozgalmak nem tudták megvalósítani, mert alapvetően félreértették azokat.

Bármilyen ismeretlenségbe burkolózott is Saint-Germain, tevékenysége valamilyen úton-módon beáramlott a császári udvarba. Bessenyei György testőr-írót közvetlenül Báróczi Sándor ihlette szellemi tevékenységében, és ő élesztette újjá Magyarországon a rózsakeresztes mozgalmat.

Hári Báróczi Sándor magyar királyi testőrezredes Ispánlakán, Alsó-Fehér megyében született földbirtokos családba, születési ideje vitatott. A nagyenyedi református kollégium elvégzése után Nagyszebenben a fejedelmi kancellárián kapott hivatalnoki állást. A bécsi királyi testőrség újjászervezésekor ő is jelentkezett és nehezen ugyan, de felvették. Németországban, többek között Lessing nyomán nagy fejlődésnek indult az irodalom, mely hatott a bécsi udvar nemes ifjaira is. Bessenyei György és Barcsay Ádám mellett a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott.

Az alkímia iránt már korán vonzalmat érzett, de a szűkös magyar viszonyok megakadályozták ebben. Bécsben azonban számos alkalma kínálkozott erre, ugyanakkor vitatott, ki vezette be a titkos tudományokba. Mindenestre annyira buzgón tanulmányozta az alkímiát, hogy otthagyta irodalmi sikereit és Kazinczy is hiába küldte hozzá panaszos leveleit. Saját bevallása szerint hermetikával, aranycsinálással 30 éven keresztül foglalkozott.

A XIX. századból meg kell említenünk Apponyi Albert grófot /1846-1933/, aki politikus, nagybirtokos, valamint azMTA tagja volt. Leginkább a trianoni békeszerződés kapcsán ismert, mint főtárgyaló. Rózsakeresztes is volt, valószínűleg az 1750-ben alapított német Arany- és Rózsakereszt Testvérisége nevű rendben, ahol a fennmaradt utalások alapján magas tisztséget, illetve fokozatot érhetett el. E rendnek 9 fokozata volt, a tanítások központi témája pedig az alkímia volt és német nyelvterületen, valamint Lengyelországban, Prágában és Magyarországon is voltak központjai, azonban II. Vilmos császár /uralk. 1888-1918/ alatt tevékenysége már kezdett hanyatlani.

A XX. század legnagyobb magyar rózsakeresztesei természetesen a sokak által ismert Szepes Mária, Wictor Charon testvérpár voltak. Mindkettejük munkássága és tárgyi tudása olyan hatalmas, hogy itt csak utalhatunk rájuk. Szepes Máriát a „Vörös Oroszlán” című, rózsakeresztes ihletésű, beavatási regénye, a Pöttyös Panni gyermektörténetei, továbbá a számos ezoterikus témájú könyve révén ismerjük. Bátyja nem kevésbé ismert zeneszerzői munkásságáról, de még inkább mély ezoterikus írásairól, mint pl.: „A misztikus út”, vagy „Az új eón tudománya”. Életükről részletesebb cikk jelent meg a Rózsakeresztes Tükör 2015. februári számában.

Összefoglalva

A rózsakeresztes mozgalom Magyarországon széles körben elterjedt, ami két ügybuzgó férfinak, gróf Török Lajosnak és Hánzéli Mártonnak köszönhető. Ha a páholyok névsorán végigtekintünk, közöttük a műveltebb, a vagyonosabb osztályba tartozókat látjuk, akik nemcsak a szellemi irányításból vették ki a részüket, hanem anyagi áldozatokat is hoztak. A tagok között, a foglalkozást tekintve, sok volt a protestáns lelkész. Ők külföldön tanultak, ott látták a titkos tudományos kísérletezést, ez megrögződött bennük, s magukkal hozták haza. De ők voltak azok is, akik filozofálással foglalkoztak, s ettől csak egy lépés az alkímia.

A rózsakeresztes-mozgalom Magyarországon a németlakta vidékeken terjedt leginkább. Eperjes, Kassa, Pozsony, Selmecbánya, Temesvár, Brassó, Nagyszeben volt a melegágya. E vidék fiatalsága külföldre járt tanulni és ott szerzett orvosi,lelkészi, tanári diplomát. A visszatérők javarésze szabadkőműves és rózsakeresztes volt. Az alkimisták száma a XVII. és XVIII. században nagyra emelkedett. A mozgalom legerôsebb Dél-Németországban, de elterjedt Hollandiában, Franciaországban, Angliában és nálunk is. Az alkimisták jórésze ismerte Christia Rosenkreutz-ot, kit joggal elődjének tartott és önmagát utódjának tekintette, felvéve a rózsakeresztes nevet. Tény az, hogy a páholyokba a legképzettebb emberek léptek be. Az akkori tudomány ott gyûlt össze, s onnan áradt szét.

 

Források:

Wictor Charon & Szepes Mária – R.C. Manual, 1950, kézirat

Dr. Szathmáry László – Magyar alkémisták, A Királyi Magyar Természettudományi Társulat,

Szent Mihály Szépmíves Céh  1928.05. 05.

*Rózsakeresztes Tükör (2016. február)