Ez az előadás a Rend 100 éves jubileumának szentelt 2015. évi Világtalálkozón, San Joséban hangzott el.
„Két dolog tölti el az elmét örökké növekvő csodálattal s nyűgözi le egyre gyakrabban és egyre erősebben: a csillagos ég felettem s a morális törvény énbennem.”
Immanuel Kant (1724–1804) – A tiszta ész kritikája című, a felvilágosodás korának egyik legfontosabb művéből – idézett szavai az emberi elmében megnyilatkozott Szentség tökéletes szintézisének tekinthetők.
A Szentség gondolata az egyik legalapvetőbb elképzelés, egy pillér, melyen Rendünk nyugszik. A téma feltárása révén tiszteletünket fejezzük ki a múlt Mestereinek, akiknek fénye megvilágítja előttünk az Utat. Elismerjük a lélek inkarnációjának és földi dimenzióba ereszkedésének misztériumát, miközben megkíséreljük felfogni a megértésünk elől rejtett fogalmakat. E célból mélyen át kell lelkesítsen minket a csodálat és hála érzése, mely a józan ész megfontolásaiból fakad, illetve aztán továbbmegy a lélek dimenzióinak felkutatása felé.
E különleges belső hely elérése érdekében meghívlak egy belső utazásra és kérem kövess elméddel és képzeleteddel. Át fogjuk tekinteni a Világegyetemünk történetét és az Egyetemes Lélek1 megtestesülését az anyagban.
Amit hallani fogsz, annak legtöbbje ismerősen csenghet a Káplán2 szavaiból, mely a Páholy konvokáció3 alatt hangzik el. Kérlek, hallgass figyelmesen, mert ami következni fog, az az igaz történetünk, úgy, ahogy az az Isten vagy az Isteni elméjében átélhető:
Képzelj el egy olyan távoli pillanatot, mely már nem írható le az általunk megszokott téridő koordináta-rendszerével. Ebben a „nem-térben” és a „nem-időben” lévő pillanatban kezdődik az Univerzumunk. Ez a zérus-pont, vagy szingularitás, mely mindennek a kezdetét jelzi. Ez történetünk kezdete, melyet a tudomány „Big Bang”-ként vagy „Nagy Bumm”-ként ismer és 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt.
„Nem-tér”, mert még nem létezik tér és „nem-idő”, mert az idő sincs jelen. A „Nagy Bumm” fogalma valamiféle nagy (ős)robbanást sugall, ez azonban csak egy mentális kép, mely nem írja le helyesen, ami történt. Valójában, ahol nincs tér és nincs idő, ott nem robbanhat fel semmi. Definíció szerint a robbanás egy gyors és erőteljes gáz- vagy anyagtágulás, mely létező teret feltételez a létező időben.
A sikeres vizualizáció érdekében képzeljünk el egy felfújódó léggömböt. Ám mielőtt elkezdenéd felfújni, rájössz, hogy nincs kiterjedése. Kiterjedés nem létezik. Csak azután ölt testet, miután elkezded felfújni és minden fújással egyre inkább kitágul. Most képzeld azt, hogy ez a lufi magában foglalja a teljes valóságot, és hogy semmi sem létezik rajta kívül. De azt is mondhatnánk, hogy rajta kívül nincsen tér. A felfújás megkezdése előtt a léggömb még nem létezett, csak a lehetősége volt adott, mivel tudjuk, hogy „semmiből nem lehet valami”.
Az Isteni Tudat az anyag ilyen ősi megnyilvánulása révén vetítette ki önmagát, leeresztve a kozmikus vibrációk lajtorjáját, míg az el nem érte a legalacsonyabb frekvenciaszintet. Ebben a pillanatban – mely a tudósok szerint mintegy 200 másodpercig tartott – született meg az anyag első formája. A legelső atomok el tudták különíteni magukat az antianyagtól. Ez az elenyészően kevés atom volt az, amely lehetővé tette minden további struktúra megnyilvánulását.
Azokban az ősi pillanatokban az energia volt a világegyetem fő tulajdonsága. Az Einstein-féle mezőegyenletek szerint ez az energia kezdett anyaggá válni és fejezte ki a Teremtés törvényeit egy csodálatos mértani pontosságú matematikai formában. Püthagorasz tanítása szerint kezdetben „Isten vagy az Isteni mértannal foglalkozott”. E szent, vagy szakrális geometriát szimbolizálja, amikor tempeleinkben egyenes vonalban, illetve derékszögben közlekedünk. E járásmód visszaidézi a Teremtést és kifejezi egyensúlyát és harmóniáját.
Az anyag és az antianyag kölcsönösen megsemmisítik egymást, melyek az univerzum legelső pillanataiban keletkeztek. Az anyag és az antianyag közötti finom aszimmetria hozott létre egy nagyon kis mennyiségű anyagot. Ezen aszimmetria nélkül, saját magunkat is beleértve, semmi sem létezne az általunk ismert Univerzumból. Így kezdte meg utazását az Isteni Elme formáról formára, mindet kitapasztalva és örökké növekvő komplexitásúvá alakítva. Az első hidrogénatom után létrejött a hélium és így tovább, matematikailag pontosan szabályozott kapcsolatokba és állandó mértani alakzatokba rendeződve egymással.
Ezeket a legelső pillanatokat azzal fejezhetnénk ki, hogy: „Fény!”
A Fény és Energia kombinációja az Univerzumban megnyilvánult legalapvetőbb minőség volt azokban a korai pillanatokban. A tudomány szerint a fény valójában először csak körülbelül 380 ezer évvel az ősrobbanás után jelent meg. Ez előtt a világegyetem olyan sűrű volt, hogy a fény nem tudott terjedni, illetve visszatükröződni.
Mérhetetlenül nagy energia nyomta egymásnak az atomokat és hozott létre magfúziót egyre komplexebb struktúrákat létrehozva. A termodinamika alapelve szerint, amikor a Világegyetem kitágult, elkezdett lehűlni. A kezdeti 10 és 30. hatvány közötti hőfok fokozatosan milliárdszor milliárd fokkal csökkent.
Ahogy az Univerzum kitágult és lehűlt, úgy sűrűsödött gázokká, melyek csillagokat és bolygókat hoztak létre. Galaxisok is létre jöttek, melyekből jelenleg mintegy 200 milliárd (de lehetséges, hogy akár 300-500 milliárd) van a látható Univerzumban, beleérte a mi Tejútunkat is. Minden egyes galaxis körülbelül 100 milliárd csillagot számlál, olyanokat, mint a mi Napunk, melyek fényt sugároznak szét az Univerzumban magfúzió révén.
Mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt született meg bolygónk, a Föld. Eleinte olyan gyorsan forgott a tengelye körül, hogy egy nap csak néhány óráig tartott. Ekkor a felszín még nem volt alkalmas az általunk ismert élet számára. Az óriási hőmérséklet, az extrém nyomás és a nagymértékű ultraibolya sugárzás megakadályozta az élet kialakulását. Ezen túlmenően, borzalmas földrengések rázkódtatták a bolygót és kontinens méretű lávatengerek törtek felszínre a Föld belsejéből.
Még jelenleg is heves vita tárgya az élet megjelenése a bolygónkon. Számos elmélet sugallja, hogy az ősi mikrobiális létformák becsapódó meteoritok révén érkeztek a Földre. Mindazonáltal továbbra is fennáll a kérdés: hogyan képesek élettelen anyagok közötti kémiai reakciók, egymással ütköző atomok olyan egyre komplexebb molekulákat kialakítani, melyek végül olyan struktúrákat hoznak létre, melyek képesek önállóan táplálkozni és szaporodni, ugyanakkor reagálni a külső behatásokra?
És mégis, mintegy 3 milliárd évvel ezelőtt megjelentek a bolygón az első életformák a tengerek vizében. Az Isteni Tudat kísérletezett ezekkel az új élő organizmusokkal és úgy alakította ki őket, hogy alkalmazkodjanak a folyton változó külső körülményekhez és szükségletekhez. Lankadatlan mozgása és fejlődése révén a Létezés kiterjedt.
Öntudat nélküli, de a Szeretet Törvénye által mozgásba lendített primitív létformák a bennük lakozó Akarat megnyilvánítására vágytak. E Kozmikus Törvény kinyilvánításának sürgetése hozott létre egyre és egyre komplexebb életformákat, melyek egyre pontosabban reagáltak a külső behatások keltette érzetekre. Mindeközben, a kialakuló életformák át is alakították a külső környezetüket. Példa erre a tengeri alga, mely fotoszintézis révén oxigént állít elő és ez által folyamatosan megváltoztatja a légkört. Idővel ez a folyamat ózonréteget alakított ki az atmoszférában, mely megszűrte az ultraibolya sugárzást és lehetővé tette új életformák megjelenését.
Amint egy életciklus a végéhez ért, az Univerzális Lélek örömét lelte abban, amit alkotott. A lehetséges létformákkal való kísérletezés során, azok, amelyek nem voltak fejlődőképesek, kikerültek a további kísérletezésből és sorsukra lettek hagyva, míg a legígéretesebbek tovább lettek finomítva, hogy képessé váljanak a teremtő Isteni Akarat eszközévé válni. Így folyt az élet változatos fejlődése a Földön, kifejezve a Kozmikus Intelligencia és az Egyetemes Lélek növekvő komplexitását. Így pl. egyes halakban légzőszervek fejlődtek ki, hogy túl tudjanak élni a szárazföldön. Így alakultak ki az első kétéltűek, melyek végül hüllőkké és dinoszauruszokká váltak.
Egy közös szál köti össze az összes életformát. Amire itt célzok, az a DNS-nek hívott és nagyon különleges molekula. A legelső életformáktól a dinoszauruszokon át az emberig minden életforma csak négy molekula kombinációján alapul, melyek a jellegzetes dupla spirál alakú láncolatban kapcsolódnak össze egymással. Testünk minden sejtje tartalmaz ilyen DNS láncolatot, mely körülbelül 2 méter hosszú és mindössze 10 atom. széles. Ha összefűzhetnénk testünk minden DNS molekuláját, akkor az összegombolyítva elférne a tenyerünkben. Ha azonban szétgombolyítanánk a szálat, akkor olyan hosszú lenne, hogy kétszer körbeérné a Naprendszerünket. Ez bizony egy igazi mikrokozmosz-makrokozmosz összefüggés.
Francis Crick (1916-2004), a DNS-t felfedező Nobel-díjjal jutalmazott tudósok egyike, agnosztikus ateista volt. Meggyőződése ellenére egyszer állítólag azt mondta, hogy „nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy puszta véletlenségből alakult ki ez a bonyolult mechanizmus.” E különleges molekula minden atomjában, csakúgy, mint a Világegyetem minden atomjában, Isten vetíti ki önmagát szeretetként, azzal a céllal, hogy megismerje saját teremtését. Kivetüléséből felismerhetjük, pontosabban megérezhetjük azt az Intelligenciát, mely áthatja az egész Világegyetemet és a természet minden formáját. A Rózsakeresztesek a Kozmosz Isteni Lényegének4 hívják.
Az Egyetemes Lélek szeretettel folytatta munkáját, mígnem olyan struktúra épült fel, mely képes volt megfigyelni a teremtést, valamint önmagát különálló lényként átélni. Ennek révén hangzott fel az Isteni első invokációja. Mikor az első emberi lény megszületett, feltekintett a Napra és önmagát az egész teremtés Építője tükröződésének ismerte el. Ezzel elértük most már a jelenünket, így hát nem is kell továbbmennem a történettel, hiszen innentől ez már a saját történeted. Mindazonáltal van még valami, amit meg kell beszélnünk. Mindannyian, akik ebben a teremben ültök, saját döntésetek alapján léptétek át Rendünk kapuját. Senki nem kényszerített titeket erre, saját belső hívásotokat, Belső Mesteretek szavát követve tettetek így. Ez azt jelenti számotokra, hogy a munka még nincs befejezve és hogy annak elvégzése az eddigi történések mögötti szándék megértésétől függ. A hátralévő, még megírandó lapok fogják kialakítani az egész történet kimenetelét.
Ma a természetet kizsákmányolják, létezésének célját tagadják. Aki azt gondolja, hogy a természet csak nyaralásaink pihentető díszlete, az figyelmen kívül hagyja azt az egyedüli csatornát, mely szembesít a „Kik vagyunk mi?”, illetve a „Mi végre vagyunk itt?” alapvető kérdéseivel. Rózsakeresztesekként vissza kell térnünk a természet valós céljának visszaállítását jelentő útra és nem csak, mint a cél elérését segítő eszközként, hanem a célért önmagáért. Nem szabad csak egy pihenőhelyként tekintenünk a természetre, hanem egy olyan [kozmikus] nyelvezetként, mely a legkisebb struktúrákban is rámutat az örökkévalóságra, bennünk és odakint egyaránt.
Utunkon megtanulunk a felszín mögé látni, megtanuljuk felfogni az érzékfelettit5 minden létezőben. Megtanuljuk, hogy egész univerzum van minden mosoly és minden arc mögött és hogy az Egyetemes Lélek minden létező szemében tükröződik és az élet átélésére áhítozik.
Nem könnyű kor ez egy misztikus számára. Az emberek megpróbálják késleltetni létrejöttük célját, a találkozást és megtagadják a természet és a világegyetem szimbolikus értelmét. A technológia olyan valóságot alakít ki, ahol a dolgok puszta eszközökként léteznek, mindenféle valós belső érték nélkül. A természetet a fizikai szükségleteink kielégítését szolgáló áruraktárként fogjuk fel, nem pedig szentélyként, ahol a Létezés nagy misztériumai feltárulnak azok előtt, akik képesek azokat felfogni.
Fontos megértenünk, hogy a létező dolgok nem azért jöttek létre, hogy kihasználjuk őket, hanem hogy azok egy mintegy 14 milliárd évvel ezelőtt kezdődött utazás eredményei, amikor is az Egyetemes Lélek elkezdte visszatükrözni önmagát. Ezt szem előtt kell tartanunk, különben nem leszünk képesek megérteni, hogy a Szentség megfelel azok egyedülálló szemléletének, akik fel tudják fogni a Természetet, másokat és az Önvalót és tökéletesen tudatában vannak annak, hogy ezáltal egyre közelebb kerülnek egy misztériumhoz. Ez egy olyan titok, melynek nem fordíthatunk hátat, mivel belőlünk fakad és bennünk rejlik.
Jelenleg ennek a szent tudásnak vagytok a követei és az Univerzum számít rátok. Senki sem utasíthatja vissza ezt a felelősséget. E misztérium megtartása mindanynyiunktól megköveteli a magunk részét. Mindannyian felhívást kapunk tűz őrzésére, a Fény terjesztésére és az élettel való megújult tudatossággal való szembenézésre. Ennek érdekében nem szabad elfelejtenünk, hogy a hatalom és uralkodás jelenlegi korának alapvető paradigmája a végéhez közeledik és fel kell váltsa egy új idea, egy új hozzáállás – egy magasabb rendű paradigma, mely a gondoskodáson alapul. Évszázadokon át hódítottunk, leigáztunk és felhalmoztunk, egy félelmetes gondolkodásmódnak engedelmeskedve.
Megtanultuk, hogy a sikert hajszoljuk, hogy folyton versengésbe bocsátkozzunk és hogy a győzelemnek szenteljük magunkat … azonban elfelejtettük, hogy minden győzelemhez vesztes is szükségeltetik.
Meghódítottuk a világűrt, az óceánok mélyét, illetve a legeldugottabb tájakat és lakóikat. Lassan felismerjük, hogy az eddig megtett utunk elidegenített bennünket alapvetően elérendő célunktól. Mégis, szükséges tapasztalat volt ez, az összegyűjtött tudásunk pozitív értékei révén pedig új utat találhatunk. Elkezdhetnénk belátni, hogy semmi sem ellenséges vagy ártalmas körülöttünk, hogy nincsenek ellenünk kihelyezett csapdák a Világegyetemben, és hogy egyetlen Törvény létezik, mely a valóság különböző síkjain érvényesül. Ez a Törvény pedig a Szeretet.
Az Univerzum önmagát szemléli a szemeinken keresztül és tökéletesíti önmagát a látottak alapján. A Kozmikus Tudat áthatja legbensőnket. Minden létező alapja- és forrásaként arra indít minket, hogy tegyünk lépéseket az eredeti Egység felé.
Arra bíztatlak mindannyiótokat, hogy e szerint az új szellemi beállítottság szerint gondolkodjatok, melyet mindannyiunknak magunkévá kell tennünk, mely nem más, mint a „gondoskodás”. Gondoskodás a bolygónkról, a lakóiról és saját magunkról. Az evolúciós pályája eredményeképpen a Kozmikus Tudat betetőzi majd az anyag korszakain át megtett útját, a kezdetektől a végcélig és közben bolygónk nagy terve is beteljesül. Akkorra teljesedik be, fedi fel magát teljeskörűen az „Így rendeltessék” kifejezés rejtett értelme. Majd végül a Létező szólni fog a létezéshez.
Claudio Mazzucco
AMORC Imperator
1 más szóval: Világlélek – a ford.
2 rituális tisztség Rózsakeresztes összejöveteleken – a ford.
3 összejövetel – a ford.
4 angolul „Cosmic”, mely pusztán „Kozmikus”-nak fordítva nem adná vissza a mélységét és lényszerűségét – a ford.
5 a fizikai érzékszerveken túlit, a transzcendenst – a ford.
Forrás: Rosicrucian Digest No. 2, 2015
