Írta: Claudio Mazzucco – AMORC Imperátor
„Vissza kell hoznunk a társadalomba az élet céljának mélyebb megértését. Az oly sok életben megtapasztalható boldogtalanság azt kellene, hogy üzenje nekünk, hogy a siker önmagában nem elegendő. Az anyagi siker egy különleges spirituális és erkölcsi csődöt hozott ránk. „ – Ben Okri-
Ben Okri, író és a Rózsakeresztes Rend tagja hosszú ideje. Idézetében azt fejezi ki, amit a Rózsakeresztesek „Positio Fraternitatis” nevű manifesztumában tárgyalnak, és ami az iparosodás által a világra hozott nagy egyensúlyhiányok középpontjában áll. Az egyik ilyen egyensúlyhiány, amit itt érintek, az a környezetünkkel való kapcsolatunk. Ennek tanulmányozását „ökológia”-nak hívják. Olyan szavak, mint az ökológiai, bio-kompatibilis, bio-ökológiai, öko-fenntartható, stb., olyan széles körben terjedtek el, hogy kiüresedhet az a jelentés, amit hordozniuk kellene. Ezen kifejezések használata a marketingben csak összezavarja a fogyasztókat és megkönnyíti a termelők lelkiismeretét, így továbbra is kárt okozva azokban az ökoszisztémákban, amelyeknek szerves részei vagyunk. Gyakran beszélünk környezetbarát autókról, amelyeket környezetbarát benzin(!) hajt, zöld mosószerekről, zöld építkezési módszerekről és zöld nyersanyagokról anélkül, hogy tovább gondolnánk, mit is jelentenek valójában ezek a kifejezések.
Így használva ezek a kifejezések értelmetlenek. Minden emberi tevékenységnek van környezeti hatása, ezért csak a hatás mértékéről (nagyobb vagy kisebb hatás) beszélhetünk, de nem beszélhetünk igazán zöld termékekről. Továbbá, az ökológiai rendszereket komplex rendszereknek kell kezelnünk. A környezeti problémákat nem lehet egyszerű megoldásokkal megoldani. Ennek ellenére láthatjuk, hogy az emberiség ökológiai tudatossága fejlődik, bár lassan, ahogyan a szociális igazságosság és a nemzetek és egyének közötti béke iránti igény is fejlődik.
A következő kérdést kell megfontolnunk: lehetséges-e valódi változás az emberiség látásmódjában – egy paradigmaváltás (ahogy ma nevezzük) – anélkül, hogy ez a változás egy tudatváltozáson keresztül jönne létre, amely viszont egy spirituális világnézetből ered? Vedd észre, hogy én itt egy spirituális világnézetre utalok, nem pedig egy vallásira. Lehetséges-e egy egészséges és mélyreható perspektívát kialakítani a természetről és a környezetről anélkül, hogy ez a perspektíva az egyén tudatának kiterjedéséből eredne? Szerintem nem. Az emberek néha teljesen őszintén és spontán módon mondják hogy: “meg kell védenünk a természetet”, azonban sajnos nem látják a teljes képet.
Önmagában véve, a természetnek nincs szüksége védelemre. Becslések szerint a bolygónkon valaha létezett fajok 98%-a mára kihalt. Ha szükséges, a természet visszaállítja egyensúlyát, és akár mindannyiunkat kiírt. Nem bánik velünk megkülönböztetett figyelemmel vagy kivételes előjoggal. Úgy bánik velünk mintha hangyák, méhek vagy fű lennénk, amelyen az emberek taposnak. Eckhart Mester, a 14. századi misztikus és filozófus azt mondta, hogy Isten ugyanúgy jelen van a fában és a kőben, mint bennünk, az egyetlen különbség, hogy mi, emberek képesek vagyunk ezt felismerni. Ez az a tudatosság, amelyre törekednünk kell, és amelynek irányítania kell döntéseinket. A környezet nem valami “odakint”, amit meg kell védeni; ez egy korlátozott és részleges megértés. Az anyag- és energiaáramlás a környezet és mi közöttünk folyamatos, így bizonyos értelemben nem válhatunk külön attól.
Továbbá, széles körben elterjedt az a nézet, hogy egy olyan változás küszöbén állunk, amely után nehéz megjósolni, mi fog történni az emberiséggel. Ezt az érzést a világvége katasztrofális víziói fejezik ki, mint például az aszteroidák, amelyek a bolygónkat fenyegetik, és az apokaliptikus jövőbeli próféciák; például furcsa betegségek kitörésének előrejelzései, amelyekre nincs eddig ismert gyógymód. Ezek az elképzelések az ébredési folyamat során előfordulhatnak, mivel amúgy az emberiség nagy része már most is betegségben, éhínségben és háborúban hal meg, amit a bolygónkon kialakult gazdasági rendszer okoz, és amelyből csak az emberiség egy töredéke húz hasznot.
Becslések szerint a bolygónkon valaha létezett fajok 98%-a mostanra már kihalt
Mindannyian érezzük, hogy egy kereszteződéshez közeledünk, és ki kell javítanunk azokat a kiegyensúlyozatlanságokat, amelyeket az életmódunk okoz. A közgazdászok és a tudósok már érvelnek a változások szükségessége mellett. De, mi, mint Rózsakeresztesek, meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem fog megtörténni anélkül, hogy jelentős mértékben ne növekedne társadalmunkban a tudatosság. Az a tudatos döntés, hogy részt veszünk egy olyan Rendben, mint a miénk, fontos mérföldkő egy új társadalom felé haladó úton. Elhagyni a régi mintákat, azt ahogyan másokkal, a környezettel és önmagunkkal kapcsolatba lépünk, a régi elképzeléseket arról, mi alkotja a jólétet és a boldogságot – mindez belső fejlődést igényel, és ez a Rózsakeresztes Rend célja, ahogyan a múltbeli testvéreink már hivatkoztak rá, amikor az “Emberiség Univerzális Reformáció”-jára utaltak. Egy olyan Rend tagjaként, mint a miénk, felelősséget vállalunk egy olyan spirituális örökségért, melyet egyik ember a másiknak ad tovább. Megértjük a belső egyensúly, béke megszerzésének szükségességét, amely teret enged lelkünk önkifejezésének, amelyet gyakran a “Belső Mester”-ként emlegetünk.
A boldogtalanság és a frusztráció, amelyek a depresszió különböző aspektusai, talán soha nem voltak jelen olyan mértékben az emberi történelemben, mint ma. A „csőd”, amiről Ben Okri beszél, racionális és spirituális oldalunk közötti távolság eredménye. Csak akkor tudjuk megérteni, felismerni, hogy a környezetünk, világunk részét képezzük, ha újra átöleljük emberi részünket és egyben felismerjük belső spirituális természetünket. Valóban, a bolygó mi vagyunk, és az egész emberiség egy. Ne tévesszük meg magunkat, kemény munka és szorgalmas gyakorlás szükséges ahhoz, hogy viselkedési mintáink pontosan tükrözzék ideáljainkat. Nem arról beszélek, hogy részletes kutatási tanulmányokat végezzünk az ökológiáról, a világbéke vagy az állatok iránti tisztelet témájában. Magunkévá kell tennünk ezt a hozzáállást és azonosulnunk kell vele. Hogy ezt anélkül érjük el, hogy áldozatnak érezzük magunkat ahhoz el kell köteleznünk magunkat a spirituális keresés útján, amelyből előnyös változások fognak kibontakozni. A világban létező számos Rózsakeresztes találkozócsoport nem csak egy olyan hely, ahol a rózsakeresztes elvek tovább élnek, hanem egy lehetőség az ötletek, beszélgetések és a testvériség eszméinek cseréjéhez.
Létre kell hoznunk vagy meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, ahol másokkal találkozhatunk, akik, ugyanúgy, mint mi, önmaguk fejlesztését és a belső növekedését keresik. Olyan csoportokat kell létrehoznunk, amelyek ötleteket osztanak meg és az élet legfontosabb kérdésein gondolkodnak. Olyan “misztikus ökoszisztémákat” kell létrehoznunk, ahol a tudatosság gyönyörűségesen burjánzik, a fény és a nap felé emelkedik. Ez egy nagyszerű módja a lélek táplálásának, miközben mindannyian egyetértünk abban, hogy a test már elég jól táplált. A 21. századi Rózsakereszteseknek ez az oktatási feladatuk: hozzájárulni minden képesség kifejezéséhez, amely igaz természetünkben gyökerezik. Így már nem lesz szükség az ökológia és a környezet megemlítésére, mert addigra már megértettük, hogy mi és a környezet egyek vagyunk.
