A Rózsakeresztes Egregor
A Rózsakeresztes Egregor az a kozmikus energiamező, melyhez minden Rózsakeresztesnek hozzáférése van, pusztán az AMORC-tagsága okán.
Amikor egy Rózsakeresztes egy monográfiát tanulmányoz, misztikus kísérletet végez, imádkozik, meditál, részt vesz a Segítség Köre munkájában, a Kozmikus Egyesülésnek szenteli magát, vagy éppen tudományos, művészeti, irodalmi alkotó tevékenységet végez, akkor ez pozitív gondolatokat és érzelmeket sugároz téren és időn át, mely hasznára válik minden rendtagnak és általában véve az emberiségnek is. Ugyanígy, különösen azok, akik részt vesznek egy Testületi Szervösszejövetelein: konvokációkon, Tempel beavatásokon, pozitív erőket hoznak mozgásba. Az egyéni és kollektív
hatásokhoz hozzáadódik az Imperátor és a Nagymesterek tisztségéből fakadó, állandóan újratermelődő energia.
A Rend Egregorja túlmutat a szokásos téridő korlátain és magában foglalja a múlt misztikusait, filozófusait, beleértve az ókori Egyiptom és Görögország misztériumiskoláit, melyek oly nagy mértékben hozzájárultak jelenkori Rózsakeresztes tanításainkhoz. Ők a mi gnosztikus, kabbalista, illetve alkimista elődeink, a XVI.- XVII. századi Rózsakeresztesek és az AMORC minden tagja 1915-től kezdődően, azok is, akiket ismerünk és azok is, akikkel sohasem találkozunk. Az Egregor magában foglalja továbbá a jövő Rózsakereszteseit is, akik még meg sem születtek. Forrás: Rosicrucian Digest, No. 1 – 2015, „The Egregore”
A Lélek Katedrálisa – bejelentés
Honnan indult ki ez az elképzelés és hogyan öltött testet az elmúlt, mintegy 100 évben? Az AMORC alapítójának, H. Spencer Lewisnak a szavait idézzük 1930 elejéről, amikor is a nyilvánosság előtt bejelentette a Lélek Katedrálisának a létrejöttét:
„Úgy helyes és illő, hogy e magazin 1930 kezdetén megjelenő számában, úgyszólván az amerikai Rózsakeresztes működésünk jelenlegi ciklusának 21. évében, megragadjam az alkalmat, hogy bejelentsem a Kozmosz egy új és gyönyörű csillagának létezését, mely innentől kezdődően a Lélek Katedrálisaként lesz ismeretes. Tizennégy évvel ezelőtt egy szertartás keretében fektettem le ennek az akkor még megfoghatatlan, láthatatlan, anyagtalan katedrálisnak az alapköveit, abból a megfontolásból, hogy tettemet a Kozmosz vezérli isteni elrendeltetés által. Hét éven keresztül áhítatosan fogadtam és vettem figyelembe az e nagy műre vonatkozó útmutatásokat és örömöm telt benne, hogy bizonyos földi megnyilvánulási formához segíthetem hozzá s ilyeténformán 14 évvel ezelőtt a hét évvel korábban elhatározott terv élő kozmikus valósággá lett.
Rendtagjaink sokat fognak még a Lélek Katedrálisáról hallani a közeljövőben, itt és most csupán a nevét szerettem volna közölni és röviden képet adni arról, mi is ez. Ez a katedrális a szentek szentje, illetve kozmikus szanktum, melyet haladó szinten tanuló testvéreink ezreinek sugárzó gondolathullámai tartanak fenn, akik felkészültek rá, hogy a nap, illetve a hét egy bizonyos időszakában gondolatsugaraikat egy központi célra összpontosítsák. Ott egy kreatív, egészséget és békét hozó erő nyilvánul meg, egy olyan erőközpont, mely messze távol áll anyagi természetű megpróbáltatásoktól, problémáktól, korlátoktól, illetve a földi sík romboló elemeitől.
Míg az emberek szakadatlanul tervezgetik, építik földi katedrálisaik magas tornyait, melyek arra lennének hivatottak, hogy az egekig érjenek s az odaadás és meditáció maradandó fizikai helyei legyenek, mi az ima és a megvilágosodás, a kozmikus öröm és béke eme minden anyagit felülmúló s a Kozmosz Isteni Lényegéig emelkedő katedrálisát hozzuk létre.
Ebben a katedrálisban jelen lesz a szférák zenéje, a kozmikus ritmusok harmóniája, csúcsából érkezik az istentiszteletre hívó jel a nap és hét különböző óráiban az elkövetkezendő években. Legelőrehaladottabb és legfelkészültebb testvéreink gondolataik s lélektudatuk révén érik el azt, hogy benne lakozzanak s másokat is meghívjanak oda, együttérző, megértő szívet s testvéri kezet nyújtva számukra. Fenséges oltáráról szólnak a kozmikus inspiráció, isteni, megvilágosító szavai. Ebbe a nagyszerű katedrálisba hívjuk mindazokat, akik a Kozmikus Gyülekezet főkapuját keresik. Ezentúl az lesz az örömteli törekvésünk, hogy e nagyszerű katedrálisba vezessük az igazakat, az ájtatosakat, az érdemeseket s a szűkölködőket. A jelentését és lényegét taglaló írást egy szép füzetecskében fogjuk kiadni, segítségül azoknak, akik az út elején járnak s feltekintenek, el az anyagi természetű tudás vágyától és ragyogóbb életet keresnek, mely a Kozmosz seregeinek lelket ösztönző megvilágosodását adja. A Lélek Katedrálisa a tied lesz s az enyém és lakóhelye a múlt és a jövő nagy mestereinek.”
H. Spencer Lewis
Forrás: The Rosicrucian Digest, January 1930, „The Thought of the Month: The Cathedral of the Soul”
Mi a Lélek Katedrálisa?
A Katedrális földi lelkektől származó, áhítattal teli gondolatok és vibrációk egy adott célra összpontosításából fakadó szellemi teremtménye. A keleti filozófiákban és vallásokban a gondolatok és elmélyült meditációk, illetve kontemplációk ilyesfajta fókuszálása nem csak lehetséges és elképzelhető, hanem nagyon is valószerű. Akik keleten naponta vallásuk nagy központja, Mekka felé irányítják figyelmüket, kétségtelenül szívükben és elméjükben hordozzák azokat a hatásokat, melyek ennek következtében jönnek létre e földi szentélyben. Sok más hasonló szentélyt is szentnek tartanak a keletiek, akik nyíltan vallják, hogy valamiféle Isteni Hatalom, vagy valamilyen szellemi hatóerő leledzik ezeken a kegyhelyeken, mely abból fakad, hogy nagyon sokan szentnek tartják és rendszeresen gondolataikba foglalják őket s e gondolat-összpontosítás fókuszponttá teszi őket. Az újabb keletű vallásokban megtalálhatjuk ezt, bár értelmezése és leírása szellemi értelemben eltérő. Jézus jól értette ennek hatalmát és azt mondta, hogy „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Természetesen Ő nem az anyagi értelemben vett személyiségére utalt, hanem Önvalója, vagy a benne élő Krisztusság spirituális kiáradására célzott, mely lenyúlik mindenhova, ahol lelkek csoportjai a Nevében, illetve az őt jelképező dolog nevében összpontosítva, meditálva egyesülnek. Az ókeresztény, majd a római egyház szentélyeket, vagy különösen szentnek, illetve a hívek tömegeinek azokra irányuló imái és gondolatai eredményeképp erőteljes szellemi energiákkal áthatottnak elismert helyeket hozott létre.
Aki sokat utazik idegen országokban és belép a különféle vallások szentélyeibe, templomaiba, zsinagógáiba, mecseteibe, imahelyeibe, mindig találkozik a szellemi-spirituális energia szinte fizikai érzékekkel érezhető vibrálásával, mely az ember egész lényét megborzongatja. Olykor a vibrációk olyan erősek, hogy az ember minden idegközpontja reagál rá. Ezek a helyek nem valamiféle természetfeletti, vagy különleges, a magasságokból kiáramló szellemi erővel vannak túlterhelődve, hanem olyan vibrációkkal vannak telítődve, melyeket az elmúlt évszázadok alatt hódolatukat kifejezett emberek megszentelt gondolatai, vallásos-spirituális viselkedései eredményeztek és amely betöltötte egész lelkiéletüket. Semmi értelme egy ilyen megszentelt helyet kizárólag csak a földre korlátozni. A koncentrált gondolatok és imák ilyen fókuszpontja ugyanúgy lehet a földi sík „felett”, mint rajta. A Lélek Katedrálisa épp ilyen megfontolásból ered. Egy elképzelt, éteri katedrális, melyet először gondolatban alkotunk meg, majd szintén gondolataink révén tartunk fenn, gondoskodunk róla és amely ma a gondolat erejének elő példája. A Lélek Katedrálissal való kapcsolatfelvétel egyenértékű azzal, amikor meglátogatunk egy szentélyt a földi síkon. Amikor belépünk a Szentföld egy templomába, imahelyébe, vagy mecsetjébe, nem a fizikai önvaló belépése a mérvadó, hanem ez, hogy az elme, a szív és a lélek megérkezik a vibrációk egy olyan hatókörébe, melyre a belépő ráhangolódik és spirituális áldásaiban részesül. Ha hátra tudnánk hagyni a fizikai testünket és így lépnénk be a jeruzsálemi Szent Sírba, vagy a betlehemi Születés Templomába, vagy bármely más szent helyre és tisztán lélekként és gondolatként tudnánk ott tartózkodni, akkor ugyanaz a hatás, ugyanaz a ráhangolódás és áldás érne minket, mintha fizikai testben lennénk ott. Valójában, minél kevésbé vagyunk fizikai önvalónk tudatában egy ilyen helyen, annál nagyobb a spirituális jótétemény. A Lélek Katedrálisával való összehangolódáskor a spirituális test nem tud belépni az éteri építmény szent aurájába, az csak szívvel, értelemmel és a lélektudattal közelíthető meg. Ez okból kifolyólag a hatás is nagyobb és a kapcsolat hatóereje is sokkal nyilvánvalóbb. A nyugati világban mindazok, akiknek nincs meg ez a keleti [eredetű] elképzelése ezekről a szent alapelvekről, jól teszik, ha tanulmányozzák és alaposan átgondolják azokat, mielőtt könnyelműen figyelmen kívül hagynák. A „Liber 777” elnevezésű füzetünk részletesen elmagyarázza a Katedrális mibenlétét, történetét. Forrás: The Rosicrucian Digest, September 1932, „Cathedral Contacts”, idevágó részlet
