Az első magyar Rózsakeresztes Páholyt „Erényes utazó” néven a lengyel szabadságharc leverése után a Felvidékre menekültek alapították Eperjesen 1769-ben. Vezetője Bernhardi Izsák, aki az első páholyt a Lengyel Nagypáholy fennhatósága alatt szervezte meg. Kiválóan képzett magyar alkimisták és hermetikusok szövetkeztek a szervezetben.

Csatlakozott a Páholyhoz Hánzéli Márton, az egyik leglelkesebb rózsakeresztes tudós is, aki 1735-ben Besztercebányán született. Ismereteit a Greifswaldi Egyetemen szerezte, ahol hittudományt, bölcsészetet, görögöt, hébert, matematikát és orvostudományt tanult. Magyarországon aztán Pottornyay András girálti birtokos gyermekeinek lett a nevelője. A földbirtokos csatlakozott a Páholyhoz és lépését követték előkelő barátai: Szolkovy József, Glosz Jakab, Török József és fia Lajos grófok, Sulyovszky László és mások. A Páholy élénk tevékenységet fejtett ki, később azonban, különböző támadások következtében, kénytelen volt laboratóriumát Pottornyay girálti kastélyába helyezni.

1731. május 8-án Török Lajos gróf, Hánzéli kitűnő szervező együttműködésével megalakította a Miskolci Páholyt „Erényes világpolgár” néven. Kizárólag az alkímiának kívánták szentelni magukat, teljesen elfordulva minden szabadkőműves tevékenységtől. E Páholyba belépett Vay Miklós hadnagy és várépítő, Kail János gyógyszerész-kémikus, Orczy József cs. és kir. kamarás, Puky András, Pottornyay Imre, Degenfeld Imre gróf és mások. Ezt a Páholyt politikai nyomásra 1788-ban feloszlatták.

Hánzéli azonban nem hagyta annyiban a dolgot. 1774 óta már egy másik általa alapított Páholy is működött Selmecbányán „Erényes emberbarát” néven, az Eperjesi Páholy védelme alatt. Tiltó rendelkezések következtében néhány évnyi tevékenység után ezt a Páholyt is feloszlatták.

Gömöry Dávid kitűnő és nagy jártasságú rózsakeresztes mester és a teljes okkult tudomány birtokában lévő adeptus volt. Gömöry 1708 májusában született módos szülők gyermekeként. Felsőmagyarország leghíresebb orvosa, Fischer Dániel fogadta tanítványául. Orvosi diplomáját a Jénai Egyetemen nyerte el 1731-ben, később a Bécsi Egyetemet látogatta. Wedeltől tanult kémiát, aki egyidejűleg bevezette őt a titkos tudományokba. Tanulmányai után először Pozsonyban, majd Győrött praktizált. Érdemeiért Mária Terézia nemességet adományozott neki 1741-ben. Egyike volt a legfáradhatatlanabb és legtermékenyebb magyar rózsakeresztes szerzőknek. Halálát pontosan megmondta előre.

Művei főként kéziratokban maradtak hátra. Ezek közül a legjelentősebbek: a „Chaos confusum, etc.” /A rejtett természet különböző és problematikájában meghatározott értelemből és kinyilatkoztatásból levezetett zavaros káoszának tisztázásáról, a hármas Egyről, a relatív, teremtett lényekről, a szellemiekről, az asztrális rendszerről és a föld-víz mai világot alkotó glóbuszáról/. Ma már tudjuk, hogy Gömöry „Káosz” alatt az őskolloidot értette.

Másik jelentős műve: „De symbolica Macrocosmi et Microcosmi, etc.” /Tanulmány a Makro- és Mikrokozmosz jelképes szemléletének problematikájáról, amelyből kiderül, hogy Hermész szerint az, ami fent van, egyenlő azzal, ami lent van, és ami lent van, egyenlő azzal, ami fent van/. E művében igen szakszerű, tömör is világos stílusban fejti ki az ősanyag lényegét, az aranycsinálás elméletét, a halál és az öröklét tanításait. „Elválasztottam a ragyogást a sötétségtől” – írja – „a fényt az árnyéktól. A kő isteni lényegében megtalálhatjátok a Szellem, Lélek és Test megkülönböztetését. A kőből kiindulva juttok el oda, hogy megtanuljátok, valójában megismerjétek és magatokévá tegyétek Krisztust, de Krisztustól a kő megismeréséig eljutni az igazi bölcsesség.”

A tradíció szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem elsőszülött fiát, Lipót Györgyöt a Habsburg érdekek képviselőinek parancsára, mindjárt születése után elrabolták, és halottnak nyilvánították. Valójában a gyermek nem halt meg – folytatja a tradíció -, hanem elrejtették, hozzátartozóitól örökre elválasztották, és idegen nevet adtak neki. Rákóczi másik két életben maradt fia sem tarthatta meg nevét, arra kényszerítették őket, hogy francia neveket vegyenek fel. Ez a fiú a Saint-Germain gróf nevet viselte.

Saint-Germain bécsi tartózkodása alatt a szellem felé törekvő embereket titokban ösztönözte. Cselekedeteit névtelenül hajtotta végre. Csak a bennfentesek sejtették, hogy a legnagyobb rózsakeresztes sugalmazza őket. A róla keletkezett legendák arról tájékoztatnak, hogy csaknem egész Európát beutazta, Angliától Oroszországig. Rudolf Steiner számos előadásában foglalkozik személyével, és egyértelműen megállapítja, hogy az Európát lázba hozó három alapelv, a szabadság, egyenlőség, testvériség a korszellem hármas eszméje, tőle származik. Sajnos sem a francia forradalom, sem más mozgalmak nem tudták megvalósítani, mert alapvetően félreértették azokat.

Bármilyen ismeretlenségbe burkolózott is Saint-Germain, tevékenysége valamilyen úton-módon beáramlott a császári udvarba. Bessenyei György testőr-írót közvetlenül Báróczi Sándor ihlette szellemi tevékenységében, és ő élesztette újjá Magyarországon a rózsakeresztes mozgalmat.

Hári Báróczi Sándor magyar királyi testőrezredes Ispánlakán, Alsó-Fehér megyében született földbirtokos családba, születési ideje vitatott. A nagyenyedi református kollégium elvégzése után Nagyszebenben a fejedelmi kancellárián kapott hivatalnoki állást. A bécsi királyi testőrség újjászervezésekor ő is jelentkezett és nehezen ugyan, de felvették. Németországban, többek között Lessing nyomán nagy fejlődésnek indult az irodalom, mely hatott a bécsi udvar nemes ifjaira is. Bessenyei György és Barcsay Ádám mellett a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott.

Az alkímia iránt már korán vonzalmat érzett, de a szűkös magyar viszonyok megakadályozták ebben. Bécsben azonban számos alkalma kínálkozott erre, ugyanakkor vitatott, ki vezette be a titkos tudományokba. Mindenestre annyira buzgón tanulmányozta az alkímiát, hogy otthagyta irodalmi sikereit és Kazinczy is hiába küldte hozzá panaszos leveleit. Saját bevallása szerint hermetikával, aranycsinálással 30 éven keresztül foglalkozott.

A XIX. századból meg kell említenünk Apponyi Albert grófot /1846-1933/, aki politikus, nagybirtokos, valamint azMTA tagja volt. Leginkább a trianoni békeszerződés kapcsán ismert, mint főtárgyaló. Rózsakeresztes is volt, valószínűleg az 1750-ben alapított német Arany- és Rózsakereszt Testvérisége nevű rendben, ahol a fennmaradt utalások alapján magas tisztséget, illetve fokozatot érhetett el. E rendnek 9 fokozata volt, a tanítások központi témája pedig az alkímia volt és német nyelvterületen, valamint Lengyelországban, Prágában és Magyarországon is voltak központjai, azonban II. Vilmos császár /uralk. 1888-1918/ alatt tevékenysége már kezdett hanyatlani.

A XX. század legnagyobb magyar rózsakeresztesei természetesen a sokak által ismert Szepes Mária, Wictor Charon testvérpár voltak. Mindkettejük munkássága és tárgyi tudása olyan hatalmas, hogy itt csak utalhatunk rájuk. Szepes Máriát a „Vörös Oroszlán” című, rózsakeresztes ihletésű, beavatási regénye, a Pöttyös Panni gyermektörténetei, továbbá a számos ezoterikus témájú könyve révén ismerjük. Bátyja nem kevésbé ismert zeneszerzői munkásságáról, de még inkább mély ezoterikus írásairól, mint pl.: „A misztikus út”, vagy „Az új eón tudománya”. Életükről részletesebb cikk jelent meg a Rózsakeresztes Tükör 2015. februári számában.