Az „A.M.O.R.C.” a Rend latin nevének –
Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis – rövidítése. Bizonyos
szövegekben és
dokumentumokban „Antiquus Arcanus Ordo Rosae Rubeae et Aureae Crucis”
néven is
jelölik.
A jelenlegi
névhasználatban az A.M.O.R.C. (vagy AMORC) betűk gyakran követik a Rend
nevét,
hogy ilyen módon a hagyományos nevet összekapcsolják azzal a
rövidítéssel,
amelyet az egész világon ismernek. Más szóval, ma a Rózsakeresztes Rend,
A.M.O.R.C. néven ismerik a Rendet világszerte.
A Rózsakeresztes Rend, A.M.O.R.C. egy
filozófiai, beavató és tradicionális szervezet, mely a beavatottak által
évszázadok hosszú során keresztül megőrzött tudást örökíti át. Fő célja, hogy
megismertesse az emberekkel a kozmikus törvényeket, megtanítsa őket harmóniában
élni ezekkel a törvényekkel, hogy ezáltal megismerjék a boldogságot és helyesen
éljék életüket a fizikai és a spirituális síkon egyaránt. Mivel a Rend nem
szekta vagy vallás, sem nem társadalmi-politikai szervezet, tagjai különféle
vallások követőiből és a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki.
A XVIII. században a
Rózsakeresztes Rend és a szabadkőművesség igen közel állt egymáshoz. Ez
magyarázza azt a tényt, hogy a szabadkőműveseknél az egyik legmagasabb fokozat
a „Rózsakereszt” fokozata. Azóta ez a két szervezet teljesen függetlenné vált
egymástól, és ma már különállóan tevékenykednek. Mindazonáltal, vannak
rózsakeresztes szabadkőművesek és szabadkőműves rózsakeresztesek, bizonyítván,
hogy nincs semmilyen összeegyeztethetetlenség a két mozgalom között.
Egyetlen közös vonás sem fedezhető fel az
A.M.O.R.C. és a szekták között.
Először: a szekták sajátosságai közé
tartozik, hogy követőiket családi és társadalmi kapcsolataik megszakítására
kényszerítik, mely számos komoly konfliktus forrása lehet. Ezzel szemben a
Rózsakeresztes Rend azt kéri tagjaitól, hogy minél intenzívebben vegyenek részt
a társadalom életében és a lehető legjobban próbálják teljesíteni állampolgári
kötelezettségeiket. A családot pedig olyan értéknek tekintik, melynek egységét
és harmóniáját mindenáron meg kell őrizni.
Másodszor: a szektát egy guru vezeti, aki
magát egy életre szóló „felsőbb vezetőnek” nevezte ki. Ezzel szemben az
A.M.O.R.C. Nagymestereit ötéves időszakra választják meg. A letelt idő végén
mandátumukat megújíthatják, ha úgy ítélik meg, hogy jól végezték a munkájukat.
Ellenkező esetben egy alkalmasabb személy veszi át a helyüket.
Harmadszor: a szekták tagjainak anyagi javaik
egy részét fel kell ajánlaniuk a szektának, nem ritkán azért, hogy a guru
ezáltal is fenntarthassa fényűző életvitelét. A rózsakeresztesek ezzel szemben
egy aránylag szerény tagdíjat fizetnek a Rendnek, melynek fejében rendszeresen
megkapják az írásos tananyagot.
Végül: általában minden szekta igyekszik úgy
irányítani tagjait, hogy azoknak többé ne álljon módjukban kilépni a szektából.
Ezzel ellentétben az A.M.O.R.C. a személyes meggyőződés szabadságára alapozza
filozófiáját, mindenkor az önálló gondolkodásra biztatva tagjait. Itt kell
megemlítenünk azt is, hogy egy rózsakeresztes bármikor megszüntetheti tagsági
viszonyát a Rendben anélkül, hogy döntéséről bármiféle magyarázatot kellene
adnia.
Az A.M.O.R.C.-nak tehát semmi köze nincs a
szektákhoz, és neve soha, semmilyen, szektákkal kapcsolatos hivatalos és
nyilvános jelentésben nem szerepelt.
Az A.M.O.R.C. története egészen az ősi
egyiptomi misztériumiskolákig nyúlik vissza. Ezekben az iskolákban azért
gyűltek össze a felvilágosult misztikusok, hogy tanulmányozzák a világegyetem,
a természet és az ember misztériumait – innen származik a misztériumiskola
elnevezés. Időszámításunk előtt 1500 körül III. Thutmoszisz fáraó egyetlen,
azonos szabályok alapján működő Rendben egyesítette ezeket az iskolákat. Körülbelül
egy évszázaddal később IV. Amenhotep, ismertebb nevén Ehnaton fáraó a Rend
minden tagja számára egységes tananyagot hozott létre. Ezzel egyidőben
megalapította az ismert történelem első monoteista vallását.
Egyiptomból a Rend
tanításai eljutottak Görögországba, melyben nagy szerepe volt Pythagorasnak.
Ezt követően a középkori Európában az alkimisták és a templomosok képviselték e
tradíciót. A következő századokban a reneszánsz filozófusai, majd a modern kor
spirituális beállítottságú gondolkodói segítették terjedését Keleten és
Nyugaton egyaránt. A múlt társadalmaiban a tudat szabadságát gyakran
korlátozták, ezért a Rend különböző nevek alatt, rejtőzködve létezett.
Tevékenységével azonban soha nem hagyott fel, megőrizve tanításait a Fényt
keresők számára. Korunkban az A.M.O.R.C. az őrzője ennek a kulturális és
spirituális örökségnek.
Az A.M.O.R.C. eredetéből, természetéből és
céljaiból következik, hogy soha nem volt, és a jövőben sem válik soha vallássá.
Az a tény, hogy tagjai között egyaránt vannak keresztények, zsidók, muzulmánok,
buddhisták, hinduk és más vallásúak, már önmagában is elég bizonyíték arra,
hogy nem lehet vallás. Eklektikus filozófiát képvisel és tökéletes toleranciát
tanúsít minden hit iránt. Tradíciója és története mutatja, hogy a
rózsakeresztes filozófia nem egy messiás vagy próféta kinyilatkoztatásából
származik, hanem olyan beavatottak együttes alkotása, akik a Rend tudásának
megőrzésére szentelték életüket az ókor kezdetétől egészen napjainkig.
A Rendnek ugyanakkor dogmái sincsenek, minden
rózsakeresztes teljes szabadságot élvez a téren, hogy az átadott anyagból mit,
vagy mit nem fogad el. Ilyen szempontból nem a hit útját képviseli, hanem a
személyes keresésen, a jobbá válás őszinte vágyán alapuló megértés útját. A hit
valójában nem egy vallási előjog, mint ahogyan egyetlen misztikus társaság
kiváltságának sem tekinthető. Viszont mindazokat az embereket jellemzi, akik a
spirituális értékeket keresik és ezeket tekintik személyes filozófiájuk alapjának.
Descartes egyáltalán nem volt meggyőződéses
materialista. Bizonyítékként elegendő újra elolvasni fontosabb műveit. Elsősorban
A lélek szenvedélye c. műve az, amelyben világosan kifejezésre juttatja Istenbe
vetett hitét. Valójában materialista hírneve és a „kartéziánus elme” fogalma a
közismert „Cogito, ergo sum” („Gondolkodom, tehát vagyok”) maxima materialista
módon való értelmezéséből ered. Descartes valójában azt akarta kifejezni, hogy
a gondolkodás képessége adja meg az ember individualitását, vagyis azt a
képességet, melynek következménye az éntudat, ami viszont a lélek egyik
attribútumának tekinthető. Bizonyos szövegek egyébként megerősítik, hogy ha
rózsakeresztes nem is volt, de szoros kapcsolatban állt a kor rózsakeresztes
testvériségével.
Igaz, hogy a múlt egyes rózsakeresztesei gyakorolták az
anyagi alkímiát, mely az ún. alapfémek, például az ólom arannyá változtatásából
állt. Arra valójában nincs bizonyítékunk, hogy ez sikerült volna nekik. Bárhogy
is volt, ilyen örökségnek nyoma sem található; a Rend pénzügyi eszközei
tagjainak befizetéseiből származnak. Ami a mai rózsakereszteseket illeti, ők
inkább a spirituális alkímiának szentelik magukat, ami azt jelenti, hogy
hiányosságaikat igyekeznek az ellentétes minőségekké változtatni, azaz a
büszkeséget alázattá, az önzést nagylelkűséggé, a türelmetlenséget türelemmé,
stb. Ez tulajdonképpen az önmagunkon végzett munkát jelenti, amely az
A.M.O.R.C. tradicionális tanításaival kiegészítve valóban értékessé és erőt
próbálóvá teszi a rózsakeresztes filozófiát.
A rózsakeresztes
szimbólumok legnagyobb része valóban univerzális abban az értelemben, hogy ezek
mindegyik misztikus tradícióban közösek. Ilyenek például a pont, a háromszög, a
négyzet, a kör. A Rend azonban számos olyan szimbólumnak is birtokában van,
melyek kizárólag a rózsakeresztes hagyomány sajátjai, és törvényesen védettek
az egész világon.
Az emberiség fejlődése 2160 éves korszakokra
osztható. A megelőző korszak például a Halak korszaka volt, mely Jézus
megjelenésével kezdődött. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy az első keresztények
szimbóluma nem a kereszt volt, hanem a hal (görögül „ichtus”). Ma a Vízöntő
korszak kapujában vagyunk. Ebben a korban remélhetőleg – az emberi civilizáció
történetében először – fizikailag is meg fog nyilvánulni a béke ideálja, és
Földünkön elterjed az igaz tudás.
Ahhoz azonban, hogy ez
bekövetkezhessen, az szükséges hogy az emberiség a spiritualitás felé
forduljon, mert a mai társadalmunk alapjait képező értékek túlságosan
materialisták. A Vízöntő kor hatását már egyre több ember érzékeli, ami arra
készteti őket, hogy felhagyjanak a korunkra jellemző túlzott anyagelvűséggel és
spirituálisabb ideálok felé forduljanak. E szempontból egyetértünk André
Malraux kijelentéseivel, miszerint „a XXI. század vagy spirituális lesz vagy
nem lesz”.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az
A.M.O.R.C.-nak semmilyen hivatalos álláspontja nincs e két témában, mivel
minden rózsakeresztesnek jogában áll, hogy saját maga alkosson véleményt ezeket
a kérdéseket illetően.
Nyilvánvaló, hogy az
emberiség jövőjét tekintve az egyik legnagyobb veszélyt a túlnépesedés jelenti,
mely leginkább az elmaradottabb országokat érinti és tovább növeli a
szegénységet. Kétségkívül meg kell tanulnunk jobban kezelni és igazságosabban
elosztani a Föld javait. Azt is tudjuk, hogy a természeti erőforrások nem
kimeríthetetlenek. A fogamzásgátlás ebből a szempontból nézve a
születésszabályozás hatékony eszköze lehet. Ami az abortuszt illeti, ez
feltétlenül olyan kérdés, ami komoly megfontolást igényel. Nyilvánvalóan vannak
olyan körülmények, melyek igazolhatják szükségességét. Bármilyenek is legyenek
azonban a körülmények, a kérdést nem valamely vallási dogmára hivatkozva, hanem
kizárólag saját erkölcsi érzékünkre hallgatva kell eldöntenünk.
A világi értelmezésben azt a rangot
jelentette, mellyel az antik Róma katonai vezetőit és természetesen a
császárokat illették. A rózsakeresztesek köreiben évszázadok óta az igazgató
tisztségét jelöli a Rendben.
A Rend mai alkotmánya
szerint az Imperátor az összes Nagypáholyt egybefogó Legfelsőbb Nagypáholy
Adminisztratív Tanácsának elnöke. Ugyanakkor ő az A.M.O.R.C. tanításaiban és
rituáléiban továbbélő rózsakeresztes tradíciók őrzője is. Öt évre választják
meg tisztségére, mely a Legfelsőbb Tanács többségi szavazata alapján
meghosszabbítható.
A
rózsakereszt az A.M.O.R.C. szimbóluma. A tökéletesség állapotát jelképezi, amit
minden rózsakeresztes szeretne megvalósítani a Rend tanításainak és saját
erőfeszítéseinek segítségével. Ennek az állapotnak az elérése természetesen sok
időt és önmagunkon végzett kitartó munkát igényel.
Sok úgynevezett idős tagja van az
A.M.O.R.C.-nak, akik egy új és derűsebb életet fedeztek fel általa és általában
csak azt sajnálják, hogy korábban nem tudtak a Rend létezéséről. A
rózsakeresztes tanítások megértése és gyakorlatban történő alkalmazása nincs
életkorhoz kötve; az út idősebbek és fiatalok számára egyaránt nyitva áll.
Nyilvánvaló, hogy a Rend mai formájában nem
ugyanaz, mint elődei voltak, ám a kitűzött cél, a beavatottak által századokon
át őrzött tudás közvetítése természetesen nem változott. A rózsakeresztes ideál
mindig ugyanaz marad, mert tradicionális, következésképpen megingathatatlan.
1909, az A.M.O.R.C. jelenlegi ciklusának kezdete előtt a rózsakeresztes
tanításokat kizárólag szóban és a nyilvánosság elől elrejtve terjesztették. A
XX. század első éveitől kezdve viszont minden tag postán kapja meg az írott
tananyagot.
Az A.M.O.R.C. jelenlegi
ciklusa 1909-ben, Dr. H. Spencer Lewisnak a franciaországi Tolouse-ban történt
beavatásával kezdődött. Beavatása után azt a feladatot kapta, hogy élessze újjá
a Rendet Észak-Amerikában és teremtse meg az alapokat a második ciklus
működéséhez ezen a kontinensen.
Minden
rózsakeresztes teljes szabadságot élvez
vallásának gyakorlása terén, vagyis A.M.O.R.C. tagságával párhuzamosan
bármely vallás követője lehet azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a
rózsakeresztes miszticizmus és a világ nagy vallásai között nincs
összeférhetetlenség. Tilos viszont a térítői tevékenység bármely vallás javára
a Rend összejövetelein, különösen a Páholyokban, Káptalanokban és
Pronaoszokban. E téren tehát minden tagnak önmérsékletet kell tanúsítania és
tartózkodnia kell minden olyan jellegű eszmecserétől és tevékenységtől, mely
egy bizonyos vallás terjesztését szolgálja.
A
rózsakeresztesek ugyanígy gondolják: „véletlenek” valóban nem léteznek abban az
értelemben, hogy általában mindaz, ami velünk történik, egy saját magunk által
megteremtett ok következménye. Más szóval, életünket az általunk gondolt,
kimondott vagy megtett dolgok hatására létrejött események határozzák meg.
Lehet, hogy ezeket az okokat jelenlegi életünkben hoztuk létre, ám az sem
kizárt, hogy valamely előző életünkben. El kell ismernünk azonban azt is, hogy
vannak olyan helyzetek, melyeket – hagyományos kifejezéssel élve – az „Isteni
Gondviselés” beavatkozásának tekinthetünk. Ezzel kapcsolatban mondta Einstein:
„A véletlen az az ösvény, amelyen Isten
névtelen akar maradni”.
Az Aranykor hagyományos
fogalma a múlt minden nagy beavatottjának tanításaiban szereplő tényre utal,
vagyis hogy az emberiség egy olyan ideális állapot felé hivatott fejlődni, amit
a béke, a testvériség és a harmónia jellemez. Minden jel arra enged következtetni,
hogy a Vízöntő kora, amelybe a világ éppen belépni készül, ezen Aranykor
beköszöntését jelentheti. Természetesen ez a lehetőség csak akkor válhat
valósággá, ha minden ember megfelelően cselekszik és a spiritualitást tekinti
létezése alapjának.
Az A.M.O.R.C.-nak nincs hivatalos
álláspontja e kérdésben, mivel ezt etikai, filozófiai és vallási meggyőződésen
alapuló személyes döntésnek tekinti. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akik ellenzik
a szervátültetést, gyakran nem kellően igazolható vallási meggyőződésből teszik
ezt. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha valamely szervüket átültetésre
felajánlanák, valójában lelkük egy részét „amputálnák”, minek következményeivel
szembesülniük kellene haláluk után, sőt esetleg következő életükben is. Ez egy
teljesen téves, sőt némileg babonás elképzelés, hiszen az ember spirituális
dimenzióit semminemű, a fizikai testen végzett sebészi beavatkozás nem
változtathatja meg. Az viszont tagadhatatlan, hogy a szervátültetések révén
emberi életek menthetők meg.
A Rend sok városban
hozott létre helyi csoportokat, hogy lehetőséget nyújtson tagjainak a személyes
találkozásra, ha erre igényük van. Ezeket a csoportokat a résztvevő tagok
számától függően Páholyoknak, Káptalanoknak, Pronaoszoknak vagy Átrium
csoportoknak nevezik. Ezek saját szabályzatuknak megfelelően működő találkozási
helyek, melyek ugyanakkor egy olyan misztikus tevékenység keretéül is
szolgálnak, mely a rózsakeresztes tradíció szóbeli aspektusát van hivatva
megőrizni. Ezen felül a Páholyok rendelkeznek azzal a különleges
privilégiummal, hogy megrendezhetik a tradicionálisan tiszta és egyszerű
rózsakeresztes beavatási szertartásokat.
Ez a
tökéletesség állapota, melyre minden rózsakeresztes törekszik. Aki eléri ezt,
az a szó legmisztikusabb értelmében véve
Mesternek tekinthető. A
keresztény tradícióban ez a krisztusi állapotnak felel meg. Hangsúlyozzuk
azonban, hogy a „Rózsakereszt állapotát” elért személyek soha nem mondanák ezt
magukról, sőt ők rendszerint a legteljesebb ismeretlenségben élnek. Általában
már eltávolodtak a világtól, mégis az emberiség szolgálatának szentelik életüket,
oly módon, amely kizárólag előttük ismeretes.
A
rózsakeresztes tanítások értéke alapvetően az alkalmazásukban rejlik; az
intellektuális megértés önmagában nem elegendő. Ezenkívül minden egyes tag
más-más fejlettségi szinten áll a Rendhez való csatlakozásának időpontjában. Az
A.M.O.R.C. tagjaként eltöltött évek számának tehát csak viszonylagos értéket
tulajdoníthatunk, ami nem tanúskodik szükségszerűen az elért spirituális
fejlődés szintjéről.
Három
XVII. századi dokumentum: a „Fama
Fraternitatis” a ”Confessio
Fraternitatis” és a ”Nuptiae
Chymicae” (Christian Rosenkreutz Kémiai Menyegzője), melyek egymást
követően 1614-ben, 1615-ben, illetve 1616-ban jelentek meg. E három Manifesztum
együttesen a XVII. századi rózsakeresztesek fő művét alkotja.
Nincs, mert a szent
könyv fogalma a kinyilatkoztatott vallásokhoz kapcsolódik. Az A.M.O.R.C. nem
vallás és nincs egy messiáshoz vagy prófétához hasonló vezetője. Mindazonáltal
a rózsakeresztesek, éppen spirituális irányú érdeklődésük miatt, a szent
könyveket a legnagyobb tiszteletben tartják, legyen szó akár a Bibliáról, a
Koránról, a Baghâvad Gítáról, az Upanisádokról vagy bármelyik más szent
szövegről. Ezek bizonyos részleteivel – rövidebb-hosszabb terjedelemben – a
rózsakeresztes tanítások is foglalkoznak.
Anélkül, hogy
részletesebben felfednénk az Atlantiszról szóló A.M.O.R.C. tanítások tartalmát,
egyszerűen annyit válaszolhatunk erre a kérdésre, hogy a rózsakeresztes
hagyomány szerint létezett egykor egy kontinens az Atlanti-óceán közepén,
melynek lakói magasan fejlett materiális és spirituális kultúrával
rendelkeztek. Ez a kontinens, valószínűleg egy természeti katasztrófa
következtében, Kr.e. 9600 körül elsüllyedt. Néhány atlantiszi azonban még a
kataklizma előtt más területekre menekült, elsősorban Egyiptomba. A Rend
tanításai szerint ezen atlantisziak leszármazottai építették a Szfinxet és a
piramisokat, hogy megörökítsék azt a rendkívüli tudást, mellyel a geometria, az
építészet, a csillagászat, stb. terén rendelkeztek.
Mint neve is jelzi, a pszichológia az ember
pszichikai jellemzőinek tanulmányozását jelenti. Olyan dolgokkal foglalkozik
tehát, mint a vérmérséklet, a jellem, a személyiség, stb. rózsakeresztes
nézőpontból foglalkoznia kell magával a lélekkel és annak tulajdonságaival,
ezen belül a tudatossággal is.
A pszichológia szerves
részét képezi a rózsakeresztes tanításoknak, ám a Rend mélyen spirituális
szempontból foglalkozik vele. Amit tehát a tudattal, a gondolkodással és az
elmével kapcsolatban kifejtünk, azt mindig az ember spirituális dimenzióival –
jelen esetben a lélekkel – összhangban tesszük.
Rózsakeresztes
szempontból a New Age sokkal inkább egy divatos áramlatnak tekinthető, mint
valódi gondolkodási irányzatnak, amely, sajnálatos módon, bizonyos kereskedelmi
jelleget kölcsönzött az ezoterikus tanoknak. Ebből következően nagy számban
vannak, akik mindenfélét összeírnak különböző jellegű misztikus témákról vagy
teljesen félrevezetik az őszintén kereső embereket. Talán az a legnagyobb
előnye ennek a mozgalomnak, hogy rámutat: a Vízöntő kora egyre inkább érezteti
az emberiségre gyakorolt hatását, ami a spiritualitás iránti érdeklődés
folyamatosan növekedésében mutatkozik meg.
Ha az A.M.O.R.C. bármilyen politikai
kérdésben állást foglalna, az elkerülhetetlenül megosztaná a tagságot, melynek
képviselői a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel rendelkeznek, tehát politikai
kérdésekben szükségszerűen különböző a véleményük. Emellett úgy gondoljuk, hogy
a politika nem tud megoldani minden problémát, amellyel az emberiségnek szembe
kell néznie, mert mindig elkötelezi magát valamely irányba. A miszticizmus
ezzel szemben olyan megoldásokat kínál, melyek mind a személyes, mind a
társadalmi érdekek fölött állnak.
Az
A.M.O.R.C. olyan országokban is jelen van, melynek kormányzata nem nézi jó
szemmel a miénkhez hasonló szervezeteket, pontosan azért, mert ezek elzárkóznak
a politizálástól és olyan egyetemes testvériség létrehozását tekintik
céljuknak, amely magasabb elveket képvisel és minden egyes ember és nép
jólétére törekszik.
A Rendben végzett meghatározott tevékenységén
túl tehát minden rózsakeresztes teljesen szabad politikai véleményalkotását,
illetve polgári kötelezettségeit illetően. Sőt, hivatásuk gyakorlása révén
némelyeknek közvetlenül is részt kell venniük egy vagy több ország politikai
életének irányításában. Ilyen esetekben a Rend elvárása csupán annyi, hogy
tagjai mindig belső, misztikus tudásukkal összhangban cselekedjenek.
A rózsakeresztesség
mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Rend írott tanításait otthonunkban
tanulmányozzuk és megpróbáljuk átültetni azokat a mindennapi élet gyakorlatába.
Hozzátesszük azonban, hogy egy helyi szervezet látogatása, bár nem kötelező,
mégis egy újabb dimenzióval bővíti a rózsakeresztes tagságot. Lehetőséget
teremt a többi rózsakeresztessel való találkozásra és a rózsakeresztes
hagyomány szóbeli aspektusával való megismerkedésre, azaz a testvéri összejöveteleken
való részvételre. Ezeken az összejöveteleken a résztvevők egy-egy filozófiai
értekezést hallgatnak meg, ezt követően pedig kicserélhetik gondolataikat a
szóban forgó témákkal (pl. : az álmok. a reinkarnáció, a számok szimbolikája,
az életciklusok, a misztikus gyógyítás, a halál misztériuma, a meditáció, stb.)
kapcsolatban. Ezen felül a rózsakeresztes Páholyokban részesülnek az ezt
kérelmező tagok – a többi jelölt jelenlétében – a rózsakeresztes beavatásokban.
A rózsakeresztesség történetével foglalkozó
egyes írásokban hivatkozást találhatunk egy „Christian Rosenkreutz” nevezetű
személyre (1378-1484) mint a Rend megalapítójára. Ez azonban téves
feltételezés. Valójában ekkor a Rózsakeresztes Rend már több évszázada
létezett. Az érthetőség kedvéért el kell mondanunk, hogy a Rend mindig
ciklikusan működött, ami azt jelenti, hogy egy 108 évig tartó aktív időszakot
egy ugyanilyen időtartamú, ún. "alvó" periódus követett.
Amikor egy országban eljött az ideje, hogy a
Rend működésének új ciklusa megkezdődjön, megtették az előkészületeket egy
kiáltvány vagy egy felhívás kiadásához. Ebben meghirdették a „sír” felnyitását,
ahol „C.R.C. Nagymester teste” pihent ritka ékszerek és kéziratok társaságában,
melyek az őket megtaláló személyt felhatalmazták arra, hogy a Rend új
tevékenységi ciklusát elindítsa. Ez a hirdetmény allegorikusan értelmezendő, a
C.R.C. kezdőbetűk soha nem egy létező személyt jelöltek. E magyarázatok
fényében kell a legendás Christian Rosenkreutz-ot és történetét szemlélnünk.
Az A.M.O.R.C. a világ
összes országában non-profit szervezetként működik, ennélfogva soha nem volt és
nem is lehet kereskedelmi jellege. Ezen elv alapján a rózsakeresztes
tanításokat nem árusítják könyvek formájában és senki nem juthat hozzájuk ilyen
módon. Mint minden más önfenntartó egyesületnek vagy kulturális szervezetnek, a
Rendnek is magának kell biztosítania a működéséhez szükséges feltételeket, ami azt
jelenti, hogy a tagok által befizetett tagdíjakból kell gazdálkodnia. Bár a
monográfiák elkészítése és rendszeres elküldése a tagoknak jelentős költséget
jelent (beleértve a szerkesztési, fordítási, lektorálási, nyomdai, postai és
adminisztrációs költségeket), a tagsági díjak meglehetősen alacsonyak, sőt a
hasonló jellegű filozófiai és tradicionális szervezetek sorában tagdíjait
illetően a Rend a legszerényebbek közé tartozik.
A rózsakeresztesek
számára az anyagi világ az a terep, ahol igyekeznek alkalmazni a Rend
tanításait, hogy az egyetemes Jó érdekében munkálkodhassanak és mindennapi
életüket ennek megfelelően élhessék. A rózsakeresztesek ezt a világot tekintik
az olvasztótégelyek, melyben megszerezhetik azokat a tapasztalatokat, melyek
spirituális fejlődésükhöz szükségesek. Ahelyett, hogy elszigetelődnének az
anyagi realitások világától, sokkal inkább filozófiájuk „gyakorló területének”
tekintik azt.
A F.U.D.O.S.I.
(Fédération Universelle des Ordres et des Sociétés Initiatiques), azaz a
Beavató Rendek és Társaságok Univerzális Szövetsége ma már nem létezik.
1934-ben hozták létre a kor tradicionális beavató rendjeinek védelmére. Célja
elsősorban az volt, hogy elkülönítse az autentikus hagyományt képviselő
rendeket a kis csoportok sokaságától, akik mind az ősi tradíció képviselőinek
kiáltották ki magukat. Természetesen a Rózsakeresztes Rend, A.M.O.R.C. is a F.U.D.O.S.I.
tagja volt. A szövetség 1948-ban tartotta utolsó ülését, amikor is úgy ítélték
meg, hogy küldetésük befejeződött. A mai modern kommunikációs és információs
eszközök lehetővé teszik, hogy minden egykori résztvevő szervezet megvédje
saját tagjait és lehetőleg a nagyközönséget is a csalóktól és a szélhámosoktól.
Rózsakeresztes
nézőpontból Jézus egyike azoknak a Mestereknek, akik a különböző korokban
inkarnálódtak, hogy vezessék az emberiséget és lendületet adjanak spirituális
fejlődésének. E Mesterek csoportjába tartozik Mózes, Buddha és Mohamed – hogy
csak a legismertebbeket említsük. A Rend tanításai nem tekintik Jézust az
imádat kizárólagos tárgyának, nem állítják, hogy ő Isten egyetlen fia, sem azt,
hogy ő maga lenne Isten. Hozzá szeretnénk azonban tenni, hogy minden
rózsakeresztes tekintheti úgy Jézust, mint a Megváltót, különösen, ha
keresztény.
A „Szeretet Törvényének”
legszebb példája a szülők gyermekeik iránt érzett szeretete. Ez az ösztönös
szeretet akkor a legerőteljesebb, ha spontán módon, teljesen önzetlenül
nyilvánul meg, mégis magában foglalja a határozottságot és az irányítást, mikor
arra szükség van. Ebben az értelemben a szeretet nem azt jelenti, hogy átadjuk
magunkat az érzelgősségnek vagy mindent elnézünk, mert az ilyen viselkedés
egyenértékű az erélytelenséggel és a gyengeséggel. Végső soron, a misztikusok
által elérni kívánt ideál az, hogy úgy tekintsenek embertársaikra, mint saját
„kiterjesztésükre”, és viselkedésükkel az Isteni Szeretet ideáját jutassák
kifejezésre.
A legtöbb vallás tanításai szerint azok az
avatárok, akikhez az adott vallás kapcsolódik, ismét meg fognak születni; vagy
azért, hogy új spirituális impulzusokat adjanak át, vagy hogy megmentsék a
világot. A „New Age” mozgalomban számos szerző meggyőződése, hogy Krisztus,
akit néha Maitreya-nak is neveznek, már újra inkarnálódott, sőt még születési
dátumát és az érintett ország nevét is tudni vélik.
Nem szeretnénk intoleránsnak tűnni, ám úgy
érezzük, hogy az efféle állítások megalapozatlanok és puszta kitalálások.
Meglehetősen különös az is, hogy az úgynevezett avatárok személye, sőt
születésük helye és időpontja is szerzőnként változik. Az ilyen
„kinyilatkoztatások” jellemzőek a New Age-re és a homályos ál-ezotéria
szenzációhajhász vetületét tükrözik.
Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, szeretnénk
emlékeztetni arra, hogy kétféle spirituális hagyomány létezik:
Az első tagadja a reinkarnáció tényét és azt
tanítja, hogy az elhunytak „szelleme” a halál után csatlakozik a spirituális
világhoz és ott lakozik az örökkévalóságig. Ezen elv alapján ennek az
irányzatnak a követői lehetségesnek tartják, hogy közös idézéssel, vagy egy
médium közreműködésével kapcsolatba lépjenek akár több évszázaddal ezelőtt élt
személyek szellemével. Aki hisz a reinkarnációban, az ezt eleve lehetetlennek
tartja, hisz ezek a „szellemek” azóta már nagy valószínűséggel újraszülettek.
Eszerint nem lehetne szólásra bírni például Julius Caesart, Cleopatrát, XIV.
Lajost, Marie-Antoinette-et, stb. Tegyük még hozzá: érdekes, hogy az ilyen
kapcsolatok mindig híres történelmi személyiségekkel jönnek létre. Azt
hihetnénk, hogy más emberek millióinak nincs is „szellemük” vagy ők nem
hajlandóak semmilyen kapcsolatteremtésre.
A második spirituális tradíció elfogadja a
reinkarnációt és azt tanítja, hogy a spiritiszta gyakorlatok lehetővé teszik a
kapcsolatfelvételt inkarnációra váró lelkek bármelyikével. Noha ez a lehetőség
elvben létezik, az esetek többségében a megidézett „szellemek” mégis olyan
fejletlen entitások, akik erősen kötődnek a Földhöz, és a láthatatlan világ
legalsóbb síkjait népesítik be. Így hát készségesen részt vesznek az ilyen
praktikákban, mert ezáltal fenntarthatnak valamiféle kapcsolatot a földi
világgal. Ezzel viszont az a probléma, hogy az ilyen „szellemek” saját
fejletlenségük miatt nem rettennek vissza a hazudozástól, a csalástól vagy
attól, hogy sokkal híresebb „szellemeknek” adják ki magukat.
Általános irányelvként leszögezhetjük, hogy az
A.M.O.R.C. erőteljesen ellenzi a spiritizmust. Végeredményben a spiritizmus
semmi valódit nem közvetít számunkra, viszont mind a pszichikai, mind a lelki
síkon igen veszélyes lehet. Mindazonáltal lehetséges olyan
lélekszemélyiségekkel kommunikálni, akik már nem élnek testben, különösen olyan
szeretett lényekkel, akiket jól ismertünk. Ám az ilyen kommunikáció csak úgy
jöhet létre, ha magunk emelkedünk feléjük, nem pedig őket akarjuk lehívni a mi
szintünkre. Továbbá, ezzel mindig csak egyénileg, nem pedig csoportosan lehet
próbálkozni. Az ilyen kapcsolat megteremtésének biztonságos módszerét
tartalmazzák a rózsakeresztes tanítások.
Az A.M.O.R.C. teljesen független a
politikától, ezért nincs hivatalos álláspontja e téren. Tagadhatatlan azonban,
hogy a politika az emberek tevékenységének szinte minden területét
befolyásolja, ezért nem hagyható figyelmen kívül. Azt a tényt viszont
sajnálatosnak tartjuk, hogy sokkal inkább megosztja az embereket, semmint
közelebb hozná őket egymáshoz, tekintve, hogy gyakran egyes csoportok érdekének
védelmére korlátozódik, vagy csupán dogmatikus és pártérdekeket szolgáló
ideológiákat terjeszt. Valójában nem politikai pártoknak kellene irányítaniuk
egy országot, hanem a leghozzáértőbb személyeknek – függetlenül a politikától.
Misztikus szempontból úgy tekinthetjük, hogy
a politika legmagasabb formája nem más, mint a spiritualitás.
Minden azt látszik bizonyítani, hogy egyetlen
ország vagy közösség sem tudja megoldani egyedül a problémáit; mindnyájan
érintettek vagyunk mindenben. Az emberiség történetében most először állt elő
ilyen helyzet, mégpedig azért, mert a nemzeti gazdaságokat globalizálták, a
világgazdaságnak pedig az összes nemzet és közösség érdekeit kell majd képviselnie.
Nem állhatunk ellen a fejlődésnek, mert ez természeti és egyben spirituális
törvény is. Akarjuk vagy sem, mindegyikünk a „világpolgárság” állapota felé
halad.
Mivel az a
meggyőződésünk, hogy az emberiség spirituális fejlődése nem valósulhat meg a
kultúra támogatása nélkül, a Rendnek van egy saját egyeteme, melynek oktatói
olyan rózsakeresztesek, akik komoly tekintélynek örvendenek a tudomány vagy a
művészetek terén. Ez az egyetem, mely világszerte Rose-Croix University
International (R.C.U.I.) – Nemzetközi Rózsakeresztes Egyetem – néven ismert,
rendszeresen tart a nagyközönség számára is látogatható előadásokat és
tanfolyamokat, melyek olyan alapvető kulturális kérdésekkel foglalkoznak, mint
az univerzum kialakulásának és működésének elméletei, a tér és az idő
misztériumai, az ősi egyiptomi civilizáció, az egészség alapelvei, a zene
fizikai, pszichikus és spirituális hatásai, az álmok alkímiája, szakrális
építészet, stb.
A rózsakeresztes tanokat századokon át csak
szóban adták át a tanítványoknak a nyilvánosság előtt titokban tartott
helyeken. 1909, az A.M.O.R.C. jelenlegi ciklusának kezdete óta kapják a Rend
tagjai írásban, ún. monográfiák formájában a tanításokat. A monográfiák 12
fokozatot ölelnek fel, melyek mindegyike a rózsakeresztes ontológia
(lételmélet) egy-egy fontos témájával foglalkozik. Hogy csak néhányat említsünk
ezek közül: az anyag szerkezete, az emberi tudatosság különböző fázisai, az
élet eredete és megnyilvánulásai, a metafizikai gyógyítás, az emberi aura és a
pszichikai központok, a (más tradíciókban mantráknak nevezett) hangzók
misztikus hatásai, az emberi lélek fejlődése, a halál szakaszai, az élet utáni
lét, a reinkarnáció és még sok más, misztikával, filozófiával és általában véve
a spiritualitással kapcsolatos téma.
A monográfiákban tárgyalt témákkal párhuzamosan
az A.M.O.R.C. tanításai számos gyakorlatot tartalmaznak, melyek célja, hogy
fejlessze a tanítványok mentális és pszichikai képességeit, például az
intuíciót, az előérzetet, a vizualizációt, a mentális alkotást, a
gondolatátvitelt, a pszichikus projekció, a meditáció, stb. képességét.
Rózsakeresztes szempontból ezek a képességek azért fontosak, mert elsőrangú
eszközöket jelentenek sorsunk irányításához és a személyiség spirituális
felébresztéséhez.
Nem, az A.M.O.R.C. nem
várja egy új világtanító eljövetelét, bárki lenne is az. A Rend tisztségviselőinek
is az a véleménye, hogy a Vízöntő korának megnyitása alkalmából nem fog testet
ölteni egy messiás, ahogy az a Halak korszakának elején történt Jézus
személyében. Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy mindent elmondtak már nekünk a
spiritualitásról – most az emberiség olyan tudati szintre érkezett, amely
képessé teszi arra, hogy felelősséget vállaljon saját sorsáért. Most már
rajtunk a sor, hogy meghozzuk a legfontosabb döntéseket és átültessük a
gyakorlatba mindazt, amit Mózes, Buddha, Jézus, Mohamed és általában a múlt
nagy bölcsei tanítottak az emberiségnek. A rózsakeresztesek egyébként mindig
úgy érezték, hogy minden Mester közül a legnagyobb saját belső Mesterünk, aki
Isten inkarnációja minden egyes emberben.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Föld jelenti
létezésünk alapját. A rózsakeresztesek ezen túlmenően úgy gondolják, hogy a
Föld az a test, melyet az emberiség közös lelke használ saját ideálja, a
tökéletesség felé való törekvésében. A Föld Teremtőjének mesterműve, s mint
ilyen, méltó legmélyebb csodálatunkra s arra, hogy szárnyakat adjon
képzeletünknek. Sajnos, mi emberek tudatlanságunk, nemtörődömségünk vagy
önzésünk folytán vég nélkül bántalmazzuk Földünket: veszélyes szennyező anyagokat
használunk, mérték nélkül irtjuk az erdőket, indokolatlanul és önkényesen
lemészároljuk az állatokat, és így tovább. Ha továbbra sem teszünk semmit, hogy
ezt a folyamatot az egész Földre kiterjedően megállítsuk, akkor bolygónkat – s
vele önmagunkat – lassú halálra ítéljük. Ezenfelül vállalnunk kell a planetáris
krízis súlyos felelősségét is.
Összefoglalva: az ökológia fontos szerepet
foglal el a misztikusok tudatosságában, hisz nem kutathatjuk az élet
misztériumait úgy, hogy közben nem törődünk Földünk sorsával. Ez magyarázza a
rózsakeresztesek különleges érzékenységét a környezeti problémákkal
kapcsolatban. Megpróbálunk példát mutatni a természet és minden élő teremtmény
tiszteletét illetően. Attól kezdve, hogy a spiritualitás ösvényére lépünk, egy
percre sem feledkezhetünk meg bolygónk jövőjéről, mert a Föld az isteni
törvények csodálatos kifejezője és mindvégig az emberiség gondoskodó anyja
marad.
Harvey Spencer Lewis 1883. november 25-én
született Frenchtown-ban, New Jersey-ben, egy walesi családban, metodista
szülők gyermekeként. Igen jó nevelést kapott. Hosszú évekig az Institute of
Psychic Research (Pszichikai Kutató Intézet) elnöke volt New Yorkban. Kutatási
területén komoly szaktekintélynek számított. 1909-ben kapcsolatba lépett a
Rózsakeresztes Rend francia tisztségviselőivel. Miután bizonyítékát adta
feddhetetlenségének és tudásának a filozófia és ezotéria területén,
Toulouse-ban beavatást nyert és meghatalmazást kapott arra, hogy
Észak-Amerikában „felébressze” a Rendet és megteremtse az új aktív ciklus
alapjait az amerikai kontinensen.
Sok akadály és a gáncsoskodó kritikák ellenére
Dr. Lewis tisztességgel teljesítette küldetését, és a franciaországi
rózsakeresztesek utasításainak megfelelően elkezdte írásba foglalni a
rózsakeresztes tanításokat. Hogy kifejezésre juttassa a Rend tradicionális és
autentikus jellegét, hivatalosan elfogadtatta az Ancient and Mystical Order
Rosae Crucis (A Rózsa és Kereszt Ősi Misztikus Rendje) nevet. Imperátorként
egész életét az A.M.O.R.C.-nak szentelvén, 1939. augusztus 2-án San Joséban
hunyt el.
Eredeténél,
természeténél és céljánál fogva az A.M.O.R.C. nem vallás és soha nem is volt az.
Bizonyos fontos doktrínákat kétségkívül átvett a buddhizmusból, elsősorban a
karma és a reinkarnáció tanát. Azért is volt ez lehetséges, mert a buddhizmus
sokkal inkább filozófia, mint vallás, és akárcsak a rózsakeresztesség, az
Őseredeti Hagyományból táplálkozik.
Általánosságban a morál három részből
tevődik össze: saját magunk tisztelete, mások tisztelete és környezetünk
tisztelete.
Bár az asztrológia nem része a Rend
tanításainak, sok rózsakeresztes érdeklődik iránta, mert valóban van némi
igazság abban, hogy segít megérteni életünk és személyiségünk bizonyos
aspektusait. Mindazonáltal önmagunk megismeréséhez nem feltétlenül szükséges az
asztrológiát tanulmányozni. Feltétlenül lehetséges tehát minden síkon
harmonikusan fejlődni és igen magas spirituális szintet elérni az asztrológia
legcsekélyebb ismerete nélkül is.
A rózsakeresztesek az asztrológiát mindig is
sokkal inkább művészetnek tekintették, semmint tudománynak, mivel igen nagy
részben értelmezés kérdése. Azt sem szabad soha figyelmen kívül hagynunk, hogy
az ember mindig használhatja a szabad akaratát, vagyis, a közismert mondás
szerint: „A csillagok hajlamossá tesznek, de nem köteleznek”.
Bár a Rend tanításai
foglalkoznak a pszichikus képességek fejlesztésével (telepátia, telekinézis,
radiesztézia, tisztánlátás, pszichikus projekció), a rózsakeresztesek másodrendű
fontosságot tulajdonítanak ezeknek és semmiképpen sem biztatnak arra, hogy az
ilyen képességek fejlesztését tűzzük ki célul. Rózsakeresztes szempontból nem a
pszichikai, hanem a spirituális képességek – a nagylelkűség, az alázat, a
tolerancia, stb. – felébresztése a legfontosabb, ezek pedig a lélek erényei.
A meghatározás szerint a Rózsa és Kereszt
Ősi Misztikus Rendje filozófiai, beavató és tradicionális szervezet, mely a
modern világban adja át azt a kulturális és spirituális örökséget, melyet a
múlt beavatottai az évszázadok során át megőriztek.
Annak ellenére, hogy a Rózsakeresztes Rendet
sok történész és kortárs szerző titkos társaságnak minősíti, az A.M.O.R.C. nem
ezt állítja magáról. Ami titkos, az szándékosan el van rejtve a világ szeme
elől. Az A.M.O.R.C. olyan szervezet, melynek létezéséről tudnak az emberek -
számos nyilvános előadás is alátámasztja ezt a tényt. Nem titkos társaság
tehát, csak némileg tartózkodó.
Kétségtelen, hogy az A.M.O.R.C. tanításait és
bizonyos tevékenységeit kizárólag tagjainak szánja, így ezek bizalmas
természetűek. Ám ez számos más szervezetről is elmondható anélkül, hogy emiatt
ezeket „titkos társaságoknak” minősítenénk. Végső soron minden egyénnek és
csoportnak joga van a saját szférához – ez a jog benne rejlik magában a
szabadság fogalmában.
Napjainkban a Rózsakeresztes Rend monográfiák
formájában adja át a tanításokat, melyek tizenkét fokozatból állnak: minden
egyes fokozat a rózsakeresztes ontológia valamely fontos témájával foglalkozik.
Az Első Fokozat például az anyagot
vizsgálja, összehasonlítva, ahogy az ókori görög filozófusok (Pythagoras,
Thalész, Démokritosz) látták, illetve ahogy a mai fizikusok meghatározzák. Első
pillantásra meglepőnek tűnhet, hogy egy filozófiával foglalkozó rend tanításai
között ilyen téma szerepel, ám mi úgy gondoljuk, hogy lehetetlen megérteni a
metafizikai világot a fizikai világ alapjainak ismerete nélkül. Egyébként a
rózsakeresztesek általában úgy jellemzik magukat, mint akik magasröptű
dolgokkal foglalkoznak, ám eközben két lábbal állnak a földön.
A Második
Fokozatban az emberi tudat különböző fázisait és a tőlük függő képességeket
tanulmányozzuk: a memóriát, a gondolkodást, a vizualizációt, az
auto-szuggesztiót, a mentális teremtést, stb. Különböző gyakorlatokat mutatunk
be, melyek célja e képességek fejlesztése és mindennapi életünkben való hasznosítása.
Ez jól tükrözi a rózsakeresztes filozófia gyakorlatias jellegét, melynek
elsődleges célja mindig a jelen problémáinak sikeres megoldása.
A Harmadik
Fokozat az élet megnyilvánulásait vizsgálja a különböző szinteken; az élő
és „élettelen” anyagot, a sejtszintű életet, a halál és az újjászületés
misztériumait, illetve a lélek halhatatlan természetét.
A Negyedik
Fokozat az első három fokozatban megtanult törvények és elvek szintézisét
nyújtja egy ősi, Nagy Károly korabeli kézirat alapján. Ez a fokozat ismertet
meg a rózsakeresztes ontológiával (a létezés természetének tanulmányozásával)
és felvázolja az egész teremtés kozmológiai szerkezetét.
Az Ötödik
Fokozatban a legnagyobb ókori görög filozófusok életét és műveit
tanulmányozzuk. Az e témával kapcsolatos ismeretek közvetlenül a Rend
archívumából származnak és olyan részleteket és anekdotákat tárnak fel, amelyek
a történészek előtt sem ismeretesek.
A Hatodik
Fokozatban a rózsakeresztes gyógyítással foglalkozunk, más szóval azzal a
módszerrel, mellyel a rózsakeresztesek kezelnek bizonyos betegségeket. Ez a
terápia az esszénusok öröksége, akiket az ókori görögök szemléletes
kifejezéssel therapeutáknak neveztek.
A Rendnek azonban soha nem állt szándékában gyógyítókká képezni tagjait. Azt is
szem előtt kell tartani, hogy a gyógyításnak ezek a rózsakeresztes módszerei
nem helyettesítik az alapvető orvosi ellátást.
A Hetedik
Fokozat az ember pszichikus központjait tanulmányozza, melyeket más
rendszerek csakráknak neveznek. Szó esik itt az aura pszichikus
tulajdonságairól, valamint a mantrák pszichikai és metafizikai hatásáról is. Ez
a Hetedik Fokozat kiemelten gyakorlati jellegű, még ha a pszichikus
központokkal foglalkozik is, mivel ezek fejlesztése az alapja az érzéken túli
érzékelésnek (ESP).
A Nyolcadik
Fokozat foglalkozik minden olyan témával, mely a világ és az ember
spirituális dimenziójához tartozik. A tanítványok itt mélyebben tanulmányozzák
az olyan fogalmakat, mint Isten, az Univerzális Lélek, Kozmikus Tudat, az
emberi lélek, a fejlődés alappillérei, a születés misztériuma, a halál
szakaszai, a földi élet utáni létezés, a reinkarnáció, a szabad akarat és így
tovább.
A Kilencedik
Fokozat az univerzális szimbolizmust tekinti át, és továbbfolytatja azon
képességeink fejlesztését, melyek meghaladják a pusztán mentális és pszichikus
képességeket. Ez tehát a nagyszerű misztikus élmények fokozata.
Az utolsó három Fokozat témáit általában nem
fedjük fel a nagy nyilvánosság előtt. Aki ezeket meg szeretné ismerni, annak
rózsakeresztessé kell válnia.
A Rend a kezdetektől fogva ciklikusan
működött, vagyis egy 108 éves aktív szakasz után ugyanilyen hosszúságú alvó
periódus következett. Erre azért volt szükség, hogy megvédjék a
rózsakereszteseket a vallási és politikai üldöztetésektől. Az alvó
periódusokban lehetőség nyílott arra is, hogy az emberiség folyamatosan fejlődő
ismereteit beépítsék a Rend tanításaiba és egységbe rendezzék azokat az
alapvető tanokkal.
Szimbolikus értelemben a 108-as szám a mesteri
tudást és a beteljesedést jelenti, és egyben a 9-es, 4-es, 3-as és 1-es számok
szorzata. E számok önmagukban is alapvető szimbólumok: a kör (9), a négyzet
(4), a háromszög (3) és a pont (1). A múltban a Rend tevékenységének teljes
ciklusa valójában 216 év volt (108x2), a 216 év pedig egytizede a 2160 évnek,
amely egyenlő egy érával. Ha ezt megszorozzuk 12-vel, megkapjuk a 25920 évet,
mely Platón Nagy Évének felel meg.
Először is meg kell vizsgálnunk az Isten szó
definícióját. Ha Istent egy emberfeletti lénynek tekintjük, aki valahol a
mennyben levő trónon ül és úgy viselkedik az emberekkel, mint apa a
gyermekeivel, nos, akkor azt kell mondanunk, hogy a rózsakeresztesek nem ilyen Istenben
hisznek. Ez valójában egy primitív Istenség-fogalom. Rózsakeresztes nézőpontból
Isten inkább az Univerzális Intelligencia, mely kigondolta, létrehozta és
életre keltette az egész Teremtést, megingathatatlan és tökéletes törvények
szerint. Ő az, akit tradicionálisan az „Univerzum Nagy Építészének” neveznek.
Ugyanakkor le kell szögeznünk azt is, hogy a rózsakeresztesek nem képzelik azt,
hogy ismerik Istent, hiszen az Istenség felfoghatatlan és megismerhetetlen.
Ezért azokat a törvényeket tanulmányozzák, amelyeken keresztül Isten
megnyilvánul a világegyetemben, a természetben és magában az emberben.
A boldogság olyan
tudatállapotnak tekinthető, amely akkor jön létre, ha a test jogos
szükségleteit és a lélek legtisztább törekvéseit egyaránt kielégítettük. E
kettő tökéletes egyensúlya a boldogság. Ezért nem lehetünk boldogok, ha
kizárólag a spiritualitásnak szenteljük magunkat, mint ahogy akkor sem, ha
teljesen materialista életet élünk.
Először is el kell fogadnunk azt a tényt,
hogy a jóga elsősorban a Kelet népeinek szánt praxis, mert az ő vallásukhoz,
kultúrájukhoz és életmódjukhoz kötődik. Természetesen a nyugati emberek is
gyakorolhatják, ám ilyenkor általában hozzá kell igazítani az ő természetükhöz,
igényeikhez és életritmusukhoz.
A jóga egyik fő célja, hogy a különböző
légzőgyakorlatok segítségével ellazítson, fizikai és mentális felüdülést
nyújtson, ezáltal segítve a meditációt. Noha ilyen formában nem szerepel az
A.M.O.R.C. tanításaiban, a rózsakeresztes tagok mégis sok olyan gyakorlattal
találkozhatnak, melyek tartalmazzák a jóga alapelveit.
Rózsakeresztes
szempontból a Kozmosz minden természeti, univerzális és spirituális törvény –
egyszóval: az isteni törvények összességét jelenti. Tehát nem egy helyet jelöl,
hanem a rend, a harmónia és az állandóság állapotát. A kozmikus szót pedig az univerzális
szó szinonimájaként használjuk.
Noha az A.M.O.R.C.-nak
nincs hivatalos álláspontja e kérdésben, a tanítások mindazonáltal három
alapvető okból ellenzik a halálbüntetést. Először is: az elítélt kivégzése nem
adja vissza az áldozat életét, így csupán bosszúvágyat elégít ki, amely
alapvetően negatív érzelem, jóllehet emberi szempontból érthető. Másodszor: a
tapasztalat azt mutatja, hogy az általános véleménnyel ellentétben, a
halálbüntetés nem elrettentő hatású, sőt valójában éppen ellenkező hatást vált
ki. Harmadszor: a bűnözők, akiknek el kellet szenvedniük ezt a büntetést,
bosszúvágytól hajtva hagyják el ezt a világot. Mikor újraszületnek, néhányuk
továbbra is ugyanebben a tudatállapotban marad és nemegyszer még veszélyesebb
bűnöző válik belőle. Végső soron a legtöbb rózsakeresztes osztja Louis Claude
de Saint-Martin, a XVIII. században élt misztikus véleményét, miszerint: „Az
embernek egy bűnözőtől sincs joga elvenni azt, amit nem tud neki visszaadni.”
Az A.M.O.R.C. semmilyen különleges életmódot
(vegetariánizmus, absztinencia, intenzív meditációk) nem követel tagjaitól, sőt
egyetlen guru rendelkezéseit vagy utasításait sem kell követniük. Ezzel
szemben, csatlakozásuk pillanatától azt kéri tőlük a Rend, hogy csupán saját
lelkiismeretükre hallgassanak, ezt tekintsék egyedüli Mesterüknek. Mindjárt a
tanulmányok kezdetén elhangzó másik jó tanács, hogy mindent bátran
kérdőjelezzenek meg, és semmit ne fogadjanak el addig, amíg nem tudják maguknak
bebizonyítani annak helyességét.
Egészében véve elmondható, hogy a rózsakeresztes
tanítások személytelenek, nem tartalmaznak feltételeket vagy kötelező jellegű
előírásokat. Ebben az értelemben a rózsakeresztes oktatásnak éppen az a célja,
hogy a tanítványok tanuljanak meg helyesen kérdezni, majd a tanulmányozott
témakörökben találják meg saját konkrét válaszaikat a feltett kérdésekre. A
tananyag tehát mentes a dogmáktól és a szektarianizmus minden formájától.
A rózsakeresztes tanításokat monográfiák
formájában adjuk át, melyeket a Rend Központja havonta egyszer postáz a
tagoknak. Minden küldemény két leckét tartalmaz, ezek egyenként általában 10-12
oldal terjedelműek. Hetente tehát egy monográfiát kell tanulmányozni és
javasolt azt a következő héten átismételni.
A Rend beavató módszerének megfelelően a
leckéket négy fokozatra osztottuk, melyeken belül különböző szintek vannak.
Ezek a következők: Posztuláns Fokozat, Neofita Fokozat, Beavatott Fokozat és
Illuminátus Fokozat. A monográfiák számának pontos meghatározása helyett
elmondjuk, hogy körülbelül hat év szükséges az első három Fokozat
tanulmányainak elvégzéséhez.
Természetesen vannak. Ha
nem lennének, ez azt jelentené, hogy az A.M.O.R.C. nem valódi tradicionális és
beavató szervezet. Nagyon fontos azonban tisztáznunk, hogy a rózsakeresztes
beavatásokat semmi módon nem fertőzték meg okkult, babonás vagy fantaszta
praktikák. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, csak annyit említenénk meg,
hogy ezek a beavatások szimbolikus szertartásokból állnak, melyeknek három fő
céljuk van. Az első, hogy felkészítsék a rózsakeresztes tanítványokat arra a
következő fokozatra, ahol tanulmányaikat folytatni fogják; a második, hogy
megismertessék velük a rózsakeresztes tradíció egy különleges területét;
harmadszor pedig, hogy lehetővé tegyék számukra annak az élménynek az átélését,
hogy legalább néhány pillanatig saját lelkükre figyelnek. Hozzá kell tennünk,
hogy ezek a beavatások nem kötelezőek, sőt minden egyes tag saját otthonában
egyedül is elvégezheti őket, ha nem kíván részt venni a Páholy tempeljében
tartott közös beavatási szertartásban.
A kereszt szimbóluma már századokkal a
kereszténység előtt létezett; használták Egyiptomban, Izraelben, Indiában és az
összes, jelentős hagyománnyal rendelkező országban. Csak a negyedik században
vált a kereszténység hivatalos szimbólumává. Tudni kell, hogy az első
keresztények szimbóluma a hal volt (görögül „ichtus”).
A Rend jelképében a keresztnek nincs vallásos
vonatkozása; az ember fizikai testét jelenti, míg a rózsa a lélek
kibontakozását szimbolizálja. A rózsakereszt szimbólumában e két jelkép
együttesen az emberi lény kettősségét és a spirituális fejlődés folyamatát
jelzi.
Bár tény, hogy a halál
sorsszerű, tehát elkerülhetetlen, a betegségek és a szenvedések nem azok.
Ideális esetben az ember sokáig élhetne betegség vagy szenvedések nélkül,
egészen addig a pillanatig, amikor elalszik és többé nem ébred fel. Ez lenne a
földi élet méltó befejezése, és sok beavatott a múltban valóban így halt meg.
Ehhez természetesen teljes harmóniában kell élni a természeti törvényekkel és a
spiritualitást kell létünk alapjává tenni.
Az A.M.O.R.C. mindig is
határozottan állította, hogy a varázslás és a fekete mágia nincs hatással
azokra, akik nem hisznek a hatékonyságában. Ezek az ártó praktikák arra a
félelemre alapoznak, melyet a hiszékeny és babonás emberekben keltenek. Akiknek
az a meggyőződése, hogy megrontották vagy megbabonázták őket, negatív
gondolatokat irányítanak saját maguk felé, így végül olyan körülményeket
teremtenek, melyek valóban szerencsétlenséget, betegséget, balesetet, stb.
hoznak létre. Ám ebben az esetben nem egy mágus vagy bárki más, hanem saját
maguk mérgezett gondolatainak áldozatává válnak.
Az ima leginkább egy belső állapot
kifejeződését jelenti. A gondolkodásnak valójában semmi szerepe nincs benne.
Ami a meditációt illeti, ahhoz a gondolkodás bizonyos fázisa szükséges. Más
szóval: ha meditációnk célja egy helyzet vagy egy probléma világos megértése,
akkor először tárgyilagosan gondolkodnunk kell az adott kérdésről, és csak
ezután helyezhetjük magunkat a fogékonyság állapotába. Ezt az elvet az
A.M.O.R.C. tanításai részletesen elmagyarázzák.
Egyszóval: általában azért meditálunk, hogy
egy adott kérdésünkre választ kapjunk. Az imádság viszont egy lelkiállapot
kifejezésére szolgál, mely megnyilvánulhat gyónás, könyörgés vagy hálaadás
formájában. Ennek ellenére elmondható, hogy a két gyakorlat szoros kapcsolatban
áll egymással, oly mértékben, hogy a buddhisták gyakran beszélnek „meditatív
imádságról”.
Mert nem ez a küldetése. Az A.M.O.R.C. célja
nem az, hogy oly módon próbálja megváltani a
világot, hogy bizonyos kérdésekben állást foglal, ami minden bizonnyal
politikai bonyodalmakat
eredményezne. Célja sokkal inkább az, hogy tagjainak figyelmét ráirányítsa a különböző humanitárius eszményekre és
képessé tegye őket arra, hogy mindennapi életükben kifejezésre juttassák s ha szükséges, meg is tudják védeni ezeket.
Valójában az emberiséget fenyegető komoly problémák megoldásának az a legjobb
módja, ha egyéni szinten oldjuk meg őket. Ha például kollektív szinten jelen
van a fajgyűlölet, annak az az oka, hogy az egyének többsége rasszista módon
gondolkodik – bár lehetséges, hogy ennek nincs is tudatában. Hasonlóképpen, ha
a fanatizmus pusztít a világban, ez azért lehetséges, mert a legtöbb ember még
mindig intoleráns, még ha ennek ellenkezőjét állítja is magáról. Ami az éhezést
illeti, az csupán azért ölthetett ilyen méreteket a világban, mert egyéni
szinten az önzés még mindig igen erőteljes tényező.
A faji megkülönböztetés, a fanatizmus, az
éhezés és sok más, a világot sújtó csapás nyílt színi elítélése helyett az
A.M.O.R.C. inkább azt az utat választja, hogy tagjainak szívét próbálja
megnyitni, testvériségre, toleranciára és önzetlenségre bátorítva őket. Attól a
perctől kezdve, hogy ezt sikerül elérnie, minden egyes rendtag saját
feladatának tekinti, hogy saját életében igyekezzen megvalósítani ezeket a
nemes ideálokat. Ennélfogva sok rózsakeresztes saját szabad akaratából támogat
olyan szervezeteket, amelyek különböző, az emberi méltóságot veszélyeztető
dolgok ellen küzdenek. A Rendnek tehát – filozófiai mozgalom lévén – nincs
hivatalos álláspontja egyetlen kérdést illetően sem, és azt sem írhatja elő
tagjainak, hogy személy szerint hogyan vegyék fel a küzdelmet a gyűlölet, a
nyomor vagy az igazságtalanság ellen. Rajtuk áll, hogy a cselekvés mely módját
választják vagy milyen kihívásokra reagálnak – nem mint rózsakeresztesek, hanem
mint állampolgárok.
Összefoglalva: az A.M.O.R.C. nem törekszik a
rossz nyilvános elítélésére, mert joggal számít rá, hogy tagjai folyamatosan és
feltűnés nélkül tevékenykednek a jó szolgálatában.
Az A.M.O.R.C. mottója: „A legnagyobb
tolerancia a teljes függetlenség megőrzése mellett.” Ez jellemzi
állásfoglalását minden olyan mozgalommal vagy szervezettel kapcsolatban, amely
az emberiség kulturális és spirituális szintjének emelésén dolgozik. Egyébként
ez magyarázza meg azt is, miért tilos minden politikai természetű vita vagy
tevékenység a Rend keretein belül; vagy hogy miért vonz embereket az A.M.O.R.C.
a társadalom minden rétegéből.
Az A.M.O.R.C. mottója megnyilvánul tanításaiban
is, melyek egyáltalán nem szekta jellegűek vagy dogmatikusak. A
rózsakeresztesség célja sokkal inkább az, hogy kérdések felvetésére ösztönözze
a rendtagokat, mely kérdésekre azután megtalálhatják a kielégítő és egyértelmű
válaszokat a tanulmányozott témakörökben. Ily módon toleráns elmét fejleszt,
miközben megteremti a filozófiai meggyőződéseit illetően teljesen szabad és
független, kiegyensúlyozott személyiség alapjait.
A Rend monográfiáiban
foglalt tudás semmiképp nem korlátozódik elvont elméletekre vagy dogmákra.
Éppen ellenkezőleg: a leckék nagyon is gyakorlatiasak, és úgy vannak
összeállítva, hogy a mindennapi életben alkalmazhatóak legyenek.
Az A.M.O.R.C. nem
próbálja megváltoztatni tagjainak szokásait vagy életmódját tekintélyelvű
rendelkezésekkel vagy ellentmondást nem tűrő szabályokkal. A rózsakeresztes
tanítások lépésről lépésre haladva segítik a tanítványokat annak
felismerésében, hogy mi válik hasznukra saját egészségük megóvása érdekében.
Ily módon maguk dönthetik el, milyen életmódot választanak. E téren a személyes
tapasztalatok és a levont következtetések a legfontosabbak.
A rózsakeresztes tanítások minden újabb
fokozatát egy–egy speciális monográfia vezeti be, amely a beavatási szertartás
leírását tartalmazza. Ezt az egyszerű rituálét minden tag elvégezheti saját
otthonában is. Az ilyen egyéni beavatás mellett azonban megkaphatják a
beavatást egy tempelben, több más jelölttel együtt is. Ez egy hagyományosan
tiszta és egyszerű, az ókori misztériumiskolákban hajdan végzett rituálék által
inspirált szertartás. A beavatás elsődleges célja, hogy lehetőséget teremtsen a
tanítványoknak lényük spirituális dimenziójának mélyebb megismerésére.
Az A.M.O.R.C. más
ezoterikus szervezetekhez fűződő viszonyát tökéletesen kifejezi a Rend mottója:
„A legnagyobb tolerancia a teljes függetlenség megőrzése mellett”. Más szóval,
az A.M.O.R.C. tisztelettel viseltetik minden hasonló szervezet irányában,
miközben gondosan őrzi a maga sajátságos tradícióját és beavató rendszerét.
Egyáltalán nem. Valójában szinte minden
vallás követői megtalálhatók a Rend tagjai között. Vannak tehát keresztény,
buddhista, muzulmán és más vallású rózsakeresztesek. Itt jegyeznénk meg, hogy a
Rózsakeresztes Életszabályok egyik pontja így hangzik: „Bármely vallás híve
vagy, támogasd és segítsd azt, hogy betölthesse küldetését, az emberiség
felemelését.”
A rózsakeresztes tanítások egyébként sokat
segítenek abban, hogy mélyebben megértsük a vallási tételek jelentését. Sok
rózsakeresztes vallásos érzülete kapott új inspirációt a Rendhez való
csatlakozását követően.
A karma, amit a
„Kiegyenlítődés Törvényének” is neveznek, az a tan, mely szerint szabad
akaratunk használata által saját magunk határozzuk meg létezésünk körülményeit.
Ahogy a szólás mondja: „Ki mint vet, úgy arat.” E princípium szerint az
életünkben felbukkanó legtöbb probléma és próbatétel korábbi döntéseink és
cselekedeteink következménye, melyek gyökerei visszanyúlhatnak előző életeinkbe
is. A boldogság és a szerencse ugyanakkor helyes döntéseink eredményének
tekinthető. Fontos tehát annak megértése, hogy a karma egyaránt lehet pozitív
és negatív.
Mint maga a szó is mutatja, a Rend – és
tágabb értelemben véve egész tagsága – toleranciát tanúsít minden kulturális,
vallási és filozófiai mozgalom iránt. Soha nem ítéli el és nem bírálja őket,
mivel az A.M.O.R.C. elsődleges célja, hogy saját tanításait átadja mindazoknak,
akik az igazságot keresik.
A Rend függetlenségét mindennél jobban jelzi
az a tény, hogy nem függ egyetlen más szervezettől sem, hanem teljesen önálló.
Egy rózsakeresztes viszont tagja lehet bármely egyéb szervezetnek is, azzal az
egy megszorítással, hogy az nem zavarhatja az illető rózsakeresztes
tanulmányait.
A Rend soha nem követelt
egyetlen tagjától sem olyasmit, ami
családi, vallási, politikai, társadalmi életébe vagy hivatásába való
beavatkozásnak minősülhetne. Az A.M.O.R.C. a legmesszebbmenőkig tiszteletben
tartja az egyes emberek szabadságát, illetve hazájuk törvényeit.
A misztériumok ismerete
nincs és soha nem is volt kizárólag az olyan emberek számára fenntartva, akik
nagy intellektuális teljesítményre képesek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy
a misztikus névre valóban méltó
emberek szívük intelligenciájának köszönhetik a bölcsességet. Ez természetesen
nem jelenti azt, hogy az A.M.O.R.C. tanításai nélkülöznek minden intellektuális
alapot vagy kulturális ismeretet. Egyszerűen arról van szó, hogy a tanulmányok
azokra a törvényekre és elvekre helyezik a hangsúlyt, amelyeket alkalmaznunk
kell az életben, ha boldogan akarunk élni és mások boldogságát is elő kívánjuk
segíteni. Márpedig az ilyen törvények és princípiumok alkalmazása sokkal inkább
a lélek erényeitől függ, mintsem az agy intelligenciájától, bármilyen hatékony
legyen is az. A rózsakeresztes monográfiák ezért közérthető nyelven íródtak,
nélkülözve mindenfajta intellektualizmust, ami távol áll a lét nagy
igazságainak egyszerűségétől.
A rózsakeresztes
beavatás folyamata fokozatosan megy végbe a Rend különböző fokozatainak
elvégzése során, és végső célja valóban a Rózsakereszt állapotának elérése,
melyet a keresztény tradíció krisztusi állapotnak nevez, a keleti hagyományban
pedig a buddha-állapotnak felel meg. Aki ezt eléri – a szó tradicionális
értelmében – megvilágosodottnak nevezhető.
Korunkban szekták ezrei léteznek, amit az
A.M.O.R.C. sajnálatosnak tart. Ez a jelenség abból a tényből ered, hogy egyre
több és több ember érdeklődik a spiritualitás iránt. Ez az érdeklődés fakadhat
mély meggyőződésből, de annak a túlzott materializmusnak az elutasításából is,
melybe a modern társadalom elmerült. Sokan ezért jól jövedelmező kereskedelmi
tevékenységnek tekintik az ezotériát és megfontolás nélkül beszélnek vagy írnak
bármilyen filozófiai vagy misztikus témáról. Ennek következtében elszaporodtak
a „guruk”, a „látók”, a „médiumok”, az „ördögűzők”, a „hipnotizőrök”, a
„csakra-szakértők” és hasonlók. Ezek többsége nyilvánvalóan szélhámos, aki az
emberek hiszékenységéből kíván meggazdagodni.
Ha ezek a sarlatánok csak hamis igazságok
tanítására korlátoznák tevékenységüket vagy csupán azt az illúziót keltenék
követőikben, hogy valamiféle „erőt” képesek átadni nekik, az még nem lenne túl
veszélyes. A probléma az, hogy sokan közülük szektákat alapítanak, amelyek már
komolyan veszélyeztetik tagjaik mentális és fizikai integritását. Ezek a
szekták ugyanakkor hozzájárulnak a valódi ezoterikus szervezetek (melyek közé
az A.M.O.R.C. is tartozik) lejáratásához. Ezért a Rend felelősei egyetértenek
azzal, hogy a kormányzati szervek szigorúan megvizsgálják ezeknek a szektáknak
a tevékenységét.
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy
mennyiben nyújt többet az A.M.O.R.C. a „New Age” szektáinál vagy mozgalmainál,
nem kell mást tennünk, mint egy pillantást vetnünk a tanítások tartalmára. Ez
bárkit meggyőzhet arról, hogy a Rózsakeresztes Rend az igazi ontológia alapját
kínálja, nem divatos témák kereskedelmi célból átdolgozott változatait.
Az A.M.O.R.C. már csak azért sem kínál semmi
ilyen „szert”, mert ez teljesen ellentétes lenne etikájával. Sőt, szélhámosnak
tekint mindenkit, aki azt állítja, hogy az életet valamilyen elixírrel,
itallal, szubsztanciával vagy más keverékkel meg lehet hosszabbítani. Közelebb
jutunk az igazsághoz, ha tudatosítjuk: a hosszú élet eléréséhez szükséges
eszközök között első helyen áll az egészséges életmód és a misztikus elvek
gyakorlatban való alkalmazása, ami
természetesen magában foglalja azt is, hogy teljes harmóniában élünk a
természeti törvényekkel és a spiritualitást tekintjük életünk alapjának.
Az emberiség célja, hogy
egy egységes tudatosság irányába fejlődjön. Amint e cél megvalósul, értelmét
veszti az emberek számára, hogy egy bizonyos ország polgárainak vallják magukat
– e helyett világpolgárokká válnak majd. Sok időnek kell azonban még eltelnie,
hogy ez megvalósulhasson, hisz a különböző fajok, népek, etnikumok, hagyományok
és kulturák ma még széthúzó erőt képviselnek, és évtizedeknek, ha nem
évszázadoknak kell eltelnie ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzék.
Mindazonáltal a nemzetek végül összeolvadnak majd, amit spirituális síkon úgy
értelmezhetünk, hogy létrejön egy univerzális vallás, amely a jelenlegi
vallások, pontosabban azok legmisztikusabb részeinek szintézise lesz.
Először is azt kell megértenünk, hogy a
karma spirituális evolúciónk alapja olyan értelemben véve, hogy életünk okok és
okozatok állandó láncolatából áll, melyek többsége szabad akaratunk
alkalmazásával áll kapcsolatban. Ha igaz is, hogy minden negatív cselekedetünk
előbb-utóbb egy vele egyenértékű megpróbáltatást állít elénk, mégsem állíthatjuk,
hogy minden nehézségünk karmikus eredetű. Valójában lehetetlen a földi síkon
élni anélkül, hogy különböző problémákkal ne szembesülnénk. Ezek némelyike
fájdalmas lehet, ám nem szükségszerűen valamely múltbeli cselekedetünk
következménye.
Végeredményben nem fontos tudnunk azt, hogy egy
megpróbáltatás karmikus eredetű-e, hisz ez csak fölösleges bűntudatot keltene
bennünk. Ha valamilyen balszerencse vagy csapás ér bennünket, akkor ahelyett,
hogy a karmikus okokon töprengenénk, a legjobb készségesen szembenéznünk a
helyzettel, azzal a mély meggyőződéssel, hogy képesek vagyunk megoldani azt. Ha
így teszünk, akkor a fájdalmas tapasztalást fejlődésünk eszközévé
változtathatjuk. Végül is a karma egy evolúciós törvény, nem egy büntető
jellegű princípium. Alapvető célja az, hogy ráébresszen tévedéseinkre és így
irányítson minket az Igazsághoz vezető ösvényen.
Először is hangsúlyozni
szeretnénk, hogy a rózsakeresztesek nem tekintik a szenvedést a spirituális
fejlődés vagy az Istenhez való közelebb-kerülés szükségszerű velejárójának. Bár
az lenne az ideális, ha soha nem kellene szenvednünk, az emberiség jelen
állapotában ez gyakorlatilag lehetetlen. A szenvedés viszont gyakran
felébreszti a spiritualitás iránti vágyat, és arra készteti az embert, hogy
újraértékelje az élet dolgait, különös tekintettel az anyagi jellegű
problémákra. Mindenesetre mindent meg kell tennünk azért, hogy a fizikailag
vagy mentálisan szenvedőkön segítsünk.
Az avatár szanszkrit
eredetű szó, jelentése: „aki leereszkedett”. A rózsakeresztes terminológiában
ez a Kozmikus Mester fogalmának feleltethető meg. Másképpen fogalmazva: olyan
lényt jelöl, aki inkarnáció-sorozatainak végén elérte a tökéletességet. Mint
ilyen, ismeri az isteni törvényeket és az emberi élet minden aspektusának
mesterévé vált. Mindig valamely kozmikus küldetéssel és azzal a céllal
inkarnálódik, hogy az embereket a spirituális kibontakozás ösvényein irányítsa.
Hogy egy klasszikus példát említsünk: Jézust az emberiség által eddig ismert
legnagyobb avatárnak tekintik.
Az A.M.O.R.C. jelképe a rózsakereszt, azaz
egy kereszt egy rózsával a középpontjában. Ellentétben azzal, amit sokan
gondolnak, a kereszt nem keresztény eredetű szimbólum, hiszen már évszázadokkal
a kereszténység megjelenése előtt létezett Egyiptomban, Izraelben, Indiában és
a Nagy Tradíció más országaiban. A zavart az okozza, hogy a kereszténység hivatalos
emblémájává tette a keresztet. A korai keresztények jelképe a hal volt, melyet
a görög „ichtus” szóval jelöltek. Valójában csak a Krisztus utáni IV. században
lett a kereszt a keresztények hivatalos szimbóluma. Mindebből látható, hogy a
kereszt már sokkal korábban tradicionális jelkép volt, mintsem hogy vallási
szimbólummá vált volna.
Mindenesetre a rózsakeresztesek körében a
keresztnek nincs vallási jelentése. A rózsakeresztes kereszt az ember fizikai
testét, a rózsa pedig a lélek kibontakozását jelképezi. A rózsakereszt egészében
az emberi lény kettős természetét és minden egyes ember fokozatos spirituális
fejlődését szimbolizálja.
Az A.M.O.R.C.- nak e kérdésben sincs
hivatalos állásfoglalása, ám sok rózsakeresztes egyetért az alkalmazásával,
különösen olyan esetekben, amikor a szenvedés már meghaladja az elviselhetőség
határát, az orvosi vélemények pedig egyértelműen azt mutatják, hogy a betegség
gyógyíthatatlan és a beteg csupán a vegetálás szintjén tartható életben. Más szóval,
ha egy súlyos beteg vagy balesetet szenvedett ember nagyon szenved és a test
már nem képes arra, hogy alapvető funkcióját, vagyis a lélek szolgálatát
ellássa, akkor mind fizikai, mind pedig spirituális szempontból értelmetlen az
élet fenntartása.
A haláltól való félelem, illetve a halál valódi
mivoltának meg nem értése magyarázza azt a tényt, hogy sokan mindenáron életben
akarnak tartani olyanokat, akik számára sokkal üdvösebb lenne, ha
továbbmehetnének egy másik síkra. Ha az ilyen kérdések eldöntésében illetékes
személyek rájönnének arra, hogy a halál csupán átmenet a lélek számára, nem
pedig egy végleges állapot, ahogy ők képzelték, akkor már valószínűleg elég
bölcsességgel rendelkeznének ahhoz is, hogy segítsenek a haláluk előtt
szükségtelenül sokat szenvedőkön. Természetesen nagyon fontos szem előtt
tartani, hogy az eutanáziát kizárólag az érintettek belegyezésével és nagyon
szigorú etikai elvek szerint szabad alkalmazni.
Nemcsak, hogy nem
zárkózik el, hanem kifejezetten nyitott a világ felé és szerves része a
társadalomnak. A különböző Nagypáholyokban például nem csak rendtagok
dolgoznak, és nem is várják el tőlük azt, hogy belépjenek a Rendbe. Az
A.M.O.R.C. rendszeresen tart olyan kulturális rendezvényeket, melyeket bárki
látogathat, valamint megjelentet egy mindenki által megvásárolható, illetve
előfizethető magazint, Rosicrucian Digest címen. A rózsakeresztesek
ahelyett, hogy eltávolodnának családjuktól és társadalmi környezetüktől, minden
embertársukat testvérüknek tekintik és folyamatosan arra törekszenek, hogy a
nyíltság, a kiegyensúlyozottság és a harmónia élő példái legyenek.
Spirituális tartalmukon kívül a
rózsakeresztes tanulmányoknak kétségkívül van kulturális értékük is. A
megfelelő fokozatokon a tagoknak foglalkozniuk kell a fizika, a kémia, a
biológia, a pszichológia, a csillagászat, stb. alapfogalmaival. Ezenkívül a
monográfiákban szereplő számos téma legtöbbje egy adott történelmi háttérhez
kapcsolódik, tehát a legkülönbözőbb korokba és országokba kalauzolja el a
tanulót.
Általánosságban elmondható, hogy az A.M.O.R.C.
tanításai mentesek mindenfajta intellektualizmustól, mégis a tudás legtöbb
területét felölelik, sőt, sok rózsakeresztes számára a művelődés egyik fő
forrását jelentik.
A rózsakeresztes
rituáléknak semmi közük sincs a mágikus gyakorlatokhoz, mert az A.M.O.R.C. soha
nem tanította vagy fogadta el ezeket. Mi több, határozottan állást foglal a mágiával
szemben, mivel a mágia a babonaságban gyökerezik, amelynek minden formája a
fanatizmust és a tudatlanságot erősíti. Márpedig a Rend a szabadság és a tudás
hirdetője, ezért minden tanításának és szertartásának egyetlen célja, hogy
visszaadja az emberiségnek jogos tulajdonát, azaz az isteni törvények
megértését.
Rózsakeresztes nézőpontból az „ember bukása”
egy allegória. Az, hogy az emberiség jelenleg a Földön él, nem egy büntetés
következménye, amelyet Isten engedetlenségük miatt rótt az emberekre az idők
kezdetén. Anélkül, hogy részletesen feltárnánk, hogyan magyarázzák ezt a témát
a rózsakeresztes tanítások, egyszerűen azt mondjuk, hogy a bukás kozmikus
szükségszerűség volt, amely szimbolikusan megfelel az „emberiség kollektív
lelkének” az „emberi faj”-ba történő inkarnálódásával, melyet a Bibliában Ádám
és Éva testesít meg. A bukás tehát az univerzális evolúció kozmogóniai
alapjának tekinthető.
Rózsakeresztes nézőpontból Isten nem egy
antropomorf lény, aki a mennyekben ül a trónján, hanem az Abszolút
Intelligencia, aki megteremtette az univerzumot, annak minden alkotórészével
együtt. Isten számunkra, halandó emberek számára teljességgel felfoghatatlan,
ám tanulmányozhatjuk azokat a törvényeket, melyek által Isten a Teremtésben
megnyilvánul. Ezekről a törvényekről van szó a Rend tanításaiban.
Hogy kifejezésre juttassák Isten
felfoghatatlanságának tényét, illetve azt, hogy minden egyes embernek más-más
elképzelése van az Istenségről, a rózsakeresztesek gyakran „Szívük Istenének”
vagy „Megértésük Istenének” nevezik. Ez a két kifejezés pontosan jelzi, hogy a
rózsakeresztes istenfogalom egyáltalán nem dogmatikus.
Az általában hatodik
érzékként emlegetett intuíció olyan képesség, mely által jóllétünkhöz szükséges
döntéseket hozhatunk vagy megtörténtük előtt megérezhetünk bizonyos
eseményeket, amit más szóval előérzetnek is nevezünk. E képesség felébresztése
elválaszthatatlan részét képezi a rózsakeresztes tanulmányoknak, mert
gyakorlati és filozófiai jelentősége nyilvánvaló. Azt mondhatjuk, hogy az
intuíció a lélek egyik tulajdonsága, illetve azé a tudaté, amelyben a lélek
működik.
Tény, hogy az A.M.O.R.C.
Hatodik Fokozatának témája a rózsakeresztes gyógyítás, pontosabban azoknak a
módszereknek a bemutatása, melyet a rózsakeresztesek használtak az évszázadok
során bizonyos állapotok enyhítésére, illetve gyógyítására. Az esszénusoktól
maradtak ránk ezek a módszerek, melyek lényege a vegetatív idegrendszer
stimulációja a kézből áradó mágneses erő által. Mindazonáltal a Rendnek nem
célja, hogy tagjaiból gyógyítókat képezzen, mint ahogy az sem, hogy egy túl
szigorú etikai keretet kényszerítsen rájuk e téren. Sőt, a Rend mindig
hangsúlyozza, hogy a rózsakeresztes terápia semmiképp sem lehet helyettesítője
a hivatalos orvoslásnak vagy a sebészi beavatkozásnak, csupán kiegészíti
azokat. Egyébként sok orvos és sebész van a rózsakeresztesek között.
A reinkarnáció tana mindig is részét képezte
a Rend tanításainak, ám egyáltalán nem dogmatikus formában. Vannak olyan
rózsakeresztesek, akik személyes okokból nem fogadják el ezt a doktrínát, ám ez
semmiképp sem akadályozza őket a belső fejlődésben. E szempontból egyáltalán
nem egyéni meggyőződéseink vagy hiedelmeink a meghatározóak, hanem sokkal
inkább az, hogy erőfeszítéseket tegyünk a tökéletesség elérése érdekében és
igyekezzünk mindig úgy cselekedni, ahogy egy – e névre érdemes – misztikusnak
cselekednie kellene.
Rózsakeresztes nézőpontból a reinkarnáció tana
azon a tényen alapul, hogy célunk a tökéletesség megszerzése, ez a cél azonban
nem érhető el egyetlen élet leforgása alatt. Mindaddig újra kell tehát
születnünk, amíg el nem érjük a tökéletességet mind gondolkodásunkban, mind
pedig viselkedésünkben. Ha ez bekövetkezik, többé már nem kötelező a Földön
maradnunk, hanem a láthatatlan birodalomban élhetünk tovább mint lelkek,
közvetlen részt vállalva az Isteni Terv megvalósításában.
Isten, az univerzumot teremtő Intelligencia,
valóban tökéletes. Hogy meggyőződhessünk ennek az állításnak az igazáról, elég
megfigyelnünk a természetet, annak páratlan szépségét és harmóniáját. Az
emberek viselkedése ezzel szemben nem tükrözi ezt a tökéletességet, mivel ők
szabad akarattal rendelkeznek, vagyis életük során, tudatlanságuk következtében
bármikor cselekedhetnek helytelenül is. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk,
hogy minden egyes embernek van lelke is, amely áhítozik a jóságra és amely
folytonosan segíti az egyént a tökéletesedéshez vezető úton.
A rózsakeresztes meghatározás szerint a szellem
az az energia, amely az anyag alapjaként működik; ez tartja mozgásban az
elektronokat, protonokat és neutronokat. E nélkül az energia nélkül nemcsak
hogy az anyagi világ nem létezne, hanem mi sem lennénk képesek érzékelni az
anyagi világot. Ezzel szemben a
lélek lényünk spirituális részének felel meg. Az egyes inkarnációk során a
lélek a fizikai testet és annak képességeit használja, hogy az anyagi világgal
létrejövő kölcsönhatások által fejlődjék. Már a rózsakeresztes tanulmányok
kezdetén tisztázzuk ezt az alapvető különbséget szellem és lélek között.
Lényünk legmélyén
mindannyian a boldogságot keressük, ám legtöbbször nem tudjuk, hol is
találhatnánk azt meg. Általában az anyagi világ nyújtotta örömökben szeretnénk
fellelni, ám a mindennapok valósága bebizonyítja, hogy az ilyen örömök által
elért boldogság nem tartós és mindig valami betöltendő űrt hagy maga után. A
legtöbb embernél ez az űr olyan szakadékot képezhet, amely eltávolítja
egymástól a testet és a lelket. Éppen ezt kívánja megszüntetni az A.M.O.R.C. a
test és a lélek összehangolása által, felajánlva tanításait mindazoknak, akik
keresik a tudást és reményeiknek megfelelően szeretnék élni az életüket.
Az A.M.O.R.C.
hivatalosan nem foglal állást ebben a kérdésben, de a legtöbb
rózsakeresztesnek meggyőződése, hogy más
bolygókon is létezik élet, és hogy az univerzumot különböző lények népesítik
be; egyesek nálunk fejlettebbek, mások kevésbé. A fő kérdés: hogy tudnak elérni
hozzánk ezek a földönkívüliek, figyelembe véve a hatalmas távolságokat, melyek
más naprendszerektől elválasztanak minket? Ez nagy talány a tudósok számára, de
az a tény, hogy képtelenek megválaszolni ezt a kérdést, önmagában még nem jelenti
azt, hogy a számos UFO-beszámoló egytől-egyig hamis vagy kitalált lenne.
A rendtagság valójában
annyi előnnyel jár, a rózsakeresztes tanulmányok pedig olyan lebilincselőek,
hogy a legtöbben úgy találják, hogy könnyebb volt belépni a Rendbe, mint
elhagyni azt. Ám természetesen semmilyen eskü nem kötelezi a rózsakeresztest az
egész életre szóló rendtagságra. Valójában egyetlen dolgot kérünk a Rendből
való kilépés alkalmával, ez pedig a monográfiák visszaküldése, mivel ezek a
leckék a Rend törvényes és erkölcsi tulajdonát képezik.
Sokan úgy gondolják,
hogy a misztika olyan ideális élet megvalósítását tűzi ki célul, amely az
anyagi világ elutasításán alapul. Ez teljesen téves elképzelés. A
rózsakeresztesek azt vallják, hogy az emberi fejlődés párhuzamosan zajlik az
anyagi és a spirituális síkon. Ebből következik, hogy az emberek nem
tapasztalhatják meg a boldogságot, ha életüket csupán az egyik sík felé
irányítják, a másik kizárásával. A rózsakeresztes tanítások első és
legfontosabb célja azonban az, hogy örömet hozzon mindazok életébe, akik
mindennapjaikban alkalmazzák a tanult elveket. Az A.M.O.R.C. tanításai azért
misztikusak és gyakorlatiasak is egyben, mert alapvető céljuk lehetővé tenni az
ember számára, hogy életét tökéletesebben össze tudja hangolni szellemi
törekvéseivel.
A Rend nem egyház, hanem
egy ezoterikus mozgalom. Ez a magyarázata annak, hogy tanításait és
szertartásait csak tagjai számára teszi hozzáférhetővé. Ha ezek nyilvánosak
lennének, elveszítenék beavató jellegüket. Van azonban néhány szertartás, amelyekben
azok az érdeklődők is részt vehetnek, akik nem tagjai a Rendnek.
Tudomásunk szerint az
A.M.O.R.C. az egyetlen olyan tradicionális szervezet, mely több fontos kritériumnak
is eleget tesz annak érdekében, hogy az emberiség spirituális fejlődését
elősegítse. Ezek a következők: az egész világon elérhető; politikai és vallási
kérdésekben semleges; faji megkülönböztetéstől mentes; nők és férfiak számára
egyaránt nyitva áll; bármely társadalmi réteg számára elérhető; és végül, olyan
hiteles tradícióval rendelkezik, amely az emberi civilizáció hajnaláig
visszavezethető kulturális és spirituális örökséget hordoz.
A drogok használata nem
hoz létre ilyen változásokat; a tudatosság e formája ugyanis csak tanulás és
meditáció által érhető el. A drogok legjobb esetben is csak az illúziók kapuját
nyitják meg; másfelől a drogozás egyfajta társadalmi öngyilkosság, mely elég
gyakran okoz helyrehozhatatlan fizikai és mentális károkat.
A Rend tanításai szerint minden emberi lélek
(inkarnálódva vagy sem) az Univerzális Lélekből származik. Márpedig az
Univerzális Lélek annyi egyéni lelket tud önmagából teremteni, amennyire az
emberiségnek egy adott korban szüksége van. A ma Földünkön élők közül sokan már
korábban is éltek itt. Olyanok is vannak azonban, akik más naprendszerekből
jöttek, mert nyilvánvaló, hogy más világokban is létezik élet. E tekintetben
fontos annak megértése, hogy az evolúció az egész világegyetemre kiterjedő
folyamat.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a
bolygónkon jelenleg inkarnálódott lelkek a következő csoportokba sorolhatók:
*
Olyanok, akik emberi lényként már
korábban is éltek a Földön.
*
Olyanok, akik már más
naprendszerekben is éltek.
*
Olyanok, akiket az Univerzális
Lélek alkotott magából, hogy megteremtse az emberiség jelenlegi szükségleteinek
megfelelő körülményeket.
A rózsakeresztes filozófia szerint az
emberiség célja, hogy a teljes vagy a viszonylagos tökéletesség állapota felé
fejlődjön, mint ahogy ezt megmutatták olyan kivételes lények, mint Zoroaszter,
Mózes, Buddha, Jézus vagy Mohamed – hogy csak néhányat említsünk. Természetesen
ez a cél egyetlen élet leforgása alatt nem valósítható meg, ezért fogadja el a
legtöbb rózsakeresztes nyilvánvaló tényként a reinkarnációt. Más szóval, sokuk
meggyőződése, hogy minden emberi lénynek sokszor újra kell születnie, mielőtt
eléri a tökéletesség állapotát.
Meg kell jegyeznünk egyébként, hogy a korai
keresztények, és természetesen maga Jézus is, hittek a reinkarnációban. Csak az
i.sz. VI. században, a konstantinápolyi zsinat alkalmával váltották fel a
keresztény egyház vezetői a reinkarnáció doktrínáját a „test feltámadásának”
dogmájával. Ám most, a harmadik évezred hajnalán hogy hihetnénk azt el, hogy
egy test, amely már porrá vált, újraépíti önmagát és életre kel. Eltekintve
attól a ténytől, hogy ez teljességgel összeegyeztethetetlen a természeti
törvényekkel, felmerül a kérdés: mi célt szolgálna egy ilyen feltámadás?
Az ezoterizmus szó definíciója szerint – a
tradicionális értelemben vett – misztériumok ismeretét jelenti. Más szóval, az
univerzumban, a természetben és az emberekben megnyilvánuló isteni törvények
tanulmányozását jelöli. Az exoterizmussal szemben – amely a vallás által
tanított és a tömegeknek szánt hittételekkel és dogmákkal foglalkozik – az
ezoterizmus a gnózissal áll kapcsolatban, melyet megszakítás nélkül adtak
tovább egymásnak a beavatottak az idők során.
Az A.M.O.R.C. szomorú jelenségnek tartja, hogy
az ezotéria szót az utóbbi időben lejáratták, különösen azok az úgynevezett
ezoterikus szekták, melyek a valódi bölcsességnek csupán dogmatikus
karikatúráját kínálják. Az is sajnálatos, hogy a misztika szó jelentéséhez
szintén bizonyos negatív tartalom társult. Ez a szó a görög „mystikos”-ból
származik, az pedig az élet misztériumainak tanulmányozását jelenti. Végső
soron a misztika szó az ezoterizmus legjobb
szinonimája.
A hamvasztás és a
koporsós temetés a két legelterjedtebb módja annak, hogy halál után a test
visszatérhessen a földhöz. Általánosságban elmondható, hogy e két módszer közül
az első a test gyors szétesését eredményezi, míg az utóbbi egy lassúbb
folyamatot jelent. Magára a lélekre egyik eljárásnak sincs semmilyen hatása. Az
A.M.O.R.C. gondosan ügyel rá, hogy tagjainak kívánságait tiszteletben tartsa,
így mindenki szabadon választhat a hamvasztás vagy a koporsós temetés között,
annál is inkább, mert ez a döntés az emberek vallási vagy filozófiai
meggyőződését is érintheti.
A Rózsakeresztes Rend tagjának lenni nem
csupán annyit jelent, hogy a tagok megismerkedhetnek a Rend tradicionális
tanításaival és élvezhetik azok jótékony hatását, hanem egyúttal azt is, hogy
részeivé válnak egy nagy testvériségnek. Minden embernek alapvető szükséglete
az embertársaival folytatott kommunikáció és baráti kapcsolatok létesítése.
Pontosan ezért javasolja a Rend helyi, úgynevezett „testületi szervek” –
Páholyok, Káptalanok és Pronaoszok – létrehozását, ahol a tagok rendszeresen
összejöhetnek, kicserélhetik egymással gondolataikat és együtt tanulhatnak,
megteremtve ezzel az A.M.O.R.C. testvéries, felebaráti arculatát.
A helyi szerveződésektől függetlenül az
A.M.O.R.C. rendszeresen tart regionális, országos és világméretű
összejöveteleket is, lehetőséget teremtve arra, hogy a rózsakeresztesek
találkozhassanak egymással. Ezek a találkozók egyidejűleg jelentős kulturális és
spirituális tevékenységek helyszínéül is szolgálnak.
Ha egy ország saját
határain belül elismeri az A.M.O.R.C. törvényes létezését, akkor a
rózsakeresztes tagoktól is elvárható, hogy tiszteletben tartsák az adott nemzet
törvényeit. Természetesen ez mindig egyéni lelkiismeret kérdése is. A
rózsakeresztesek általában igyekeznek a legmesszebbmenőkig eleget tenni
állampolgári kötelezettségeiknek.
A rózsakeresztes
tanítások forrása a Rendnek az ősi Egyiptom misztériumiskoláiból – elsősorban a
tizennyolcadik dinasztia idejéből – származó szent öröksége. Ez az a kulturális
és spirituális alap, amely a századok során egyre gazdagodott. A monográfiákban
kifejtett törvényszerűségek és ezoterikus elvek olyan munka eredményeit
tükrözik, melyet a misztikusok végeznek az univerzum, a természet és az ember
misztériumainak megfejtésére.
Igen is, meg nem is. Nem felelne meg a
valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a Rend az ókori Egyiptomból vagy
Görögországból származó írott szövegekkel rendelkezik, annál is inkább, mert a belső
archívum nagy része sajnálatos módon eltűnt a századok folyamán. Mindazonáltal
a téma bármely szakértője igazolhatja, hogy a rózsakeresztes tanok tartalma
egyiptomi és görög eredetre utal.
A rózsakereszteseket közvetlenül említő első
történelmi dokumentumok a XVII. század elejéről származnak. Itt elsősorban a
Fama Fraternitatis-t, a Confessio Fraternitatis-t és a „The Chymical Wedding of
Christian Rosenkreutz” című értekezéseket említhetjük, melyek – a felsorolás
sorrendjében – 1614-ben, 1615-ben és 1616-ban jelentek meg, és az adott kor
rózsakereszteseinek művei voltak. Vannak azonban olyan könyveink is, melyek már
korábban említést tesznek az „ősi misztériumok” létezéséről.
Rózsakeresztes
értelmezés szerint az evolúció azt jelenti, hogy minden élőlény egy ideális
archetípus irányába fejlődik. Az emberek sem kivételek e kozmikus törvény alól,
hiszen egymást követő inkarnációk során ők is a tökéletesség felé haladnak. Az
emberek földi jelenlétének egyetlen célja, hogy egymással való kapcsolataik
által egyre tökéletesebbé váljanak, valamint gondolataikban, szavaikban és
tetteikben egyaránt megtanulják kifejezésre juttatni isteni természetüket.
Igen, vannak egyéb
szervezetek, melyek szintén használják a „rózsakeresztes” vagy a „rózsakereszt”
szavakat, mivel ezek bárki által használhatóak. Ám ezek közül az úgynevezett
rózsakeresztes szervezetek közül - melyek legtöbbje nem régi keletű – egy sem
tudja bizonyítani autentikus kapcsolatát a valódi rózsakeresztes hagyománnyal.
Korunkban az A.M.O.R.C. az örököse ennek a tradíciónak, melyet szertartásaiban
és tanításiban őriz az utókor számára.
Megkockáztatva, hogy e kérdéssel kapcsolatos
véleményünk túlságosan keménynek tűnhet, úgy gondoljuk, hogy az ilyen kazetták
nem csak félrevezetőek, hanem kifejezetten veszélyesek is. Először is
nyilvánvaló, hogy egy ilyen típusú vállalkozás csak egy átfogó tanulmányi program keretén belül képzelhető el és
egy erőteljes égrégor védelmét kell élveznie. Másodszor, a pszichikai fejlődés
nem ötletszerűen történik, és semmiképp sem szabad azt könnyelműen kezelni.
Harmadszor, az a tény, hogy ezek a kazetták minden nehézség nélkül
hozzáférhetők és beszerezhetők, azt bizonyítja, hogy forgalmazóikat elsősorban
üzleti érdekek motiválják, nem pedig önzetlen, emberbaráti célok.
A történelem nem más,
mint folytonos újrakezdések sorozata abban az értelemben, hogy az emberiség
periodikusan ismétlődő válsághelyzetekbe kerül, melyek evolúciós
próbatételeknek tekinthetők. Mi egy olyan világban élünk, ahol – minden ezzel
járó negatívummal együtt – az anyagelvűség uralkodik. Rózsakeresztes szemmel
nézve nyilvánvaló, hogy a jelenlegi krízisből csak úgy juthat ki az emberiség,
ha visszatér az élet alapvető értékeihez, a szeretet, az együttérzés, a
testvériesség eszméinek gyakorlati megvalósításához és elsősorban a
spiritualitáshoz.
A reinkarnáció tana azon a feltételezésen
alapszik, hogy minden emberi lény lelke életről életre fejlődik, valahányszor
újra megszületik egy újszülött testében. E törvény értelmében minden egyén az
emberi birodalomban születik újra és újra, egészen addig, míg el nem éri a
tökéletességet, ami a spirituális fejlődés végső célja. A lélekvándorlás
doktrínájával elsősorban a hinduizmusban és a buddhizmusban találkozhatunk, és
e szerint az elmélet szerint az emberi lélek állati testben is újraszülethet,
főként azért, hogy vezekeljen valamely előző életében elkövetett bűnei miatt.
A rózsakeresztes filozófia a lélekvándorlás
tanát téves hiedelemnek tekinti, amely azt sugallja, hogy az emberi lények
alacsonyabb életformákba is visszasüllyedhetnek, ami ellentmond az evolúció
törvényének. A Rend tanításai úgy magyarázzák, hogy az emberlélek megállhat egy
darabig a tökéletesség felé vezető úton, de semmi esetre sem térhet vissza egy
olyan pontig, hogy újra át kelljen élnie az állatok számára szükséges
tapasztalásokat (a növényvilágról nem is szólva).
A rózsakeresztes tanokat
századokon át kizárólag szóban, titkos összejövetelek alkalmával adták át a
tanítványoknak. A huszadik század elején azonban írásba foglalták a
tanításokat, hogy postán juttathassák el azokat a Rend tagjainak. E munka
elvégzésére Harvey Spencer Lewist, az A.M.O.R.C. akkori Imperátorát kérték fel,
aki az európai rózsakeresztesek által rábízott archív anyagokból – magas
fokozatot elért rózsakeresztesek csoportjának támogatásával – elkészítette a
monográfiákat. Ezeket azóta újra átnézték és korszerűsítették, hogy a tanítások
mindenkor összhangban legyenek az emberi tudat fejlődésével. A felülvizsgálás
és a korszerűsítés munkáját az A.M.O.R.C. Legfelsőbb Tanácsa végzi, mely
testület a Rend Imperátorából és Nagymestereiből áll.
Az első
misztériumiskolák az ókori Egyiptomban alakultak. Ezekben az iskolákban – mint
azt nevük is jelzi – az univerzum, a természet és az ember misztériumait
tanulmányozták, és csak azokat vették fel a tanítványok közé, akik
bizonyították érdemességüket és a tudás iránti őszinte vágyukat. A munka a
kizárólag e célra épített tempelekben folyt; a rózsakeresztes tradíció szerint
Gíza nagy piramisait tartották a legszentebbeknek a beavatottak. A történészek
többségének állításával ellentétben tehát ezek a piramisok eredetileg nem
fáraók temetkezési helyéül, hanem a misztikus tanulmányok és beavatások helyszínéül
szolgáltak.
A rózsakeresztesek
általában két egymást követő testetöltés közötti tudatos közjátéknak tekintik a
halált. Más szóval úgy gondolják, hogy mikor egy ember meghal, a lélek egy
néhány fokozatból álló folyamat során elhagyja a fizikai testet, majd a Kozmosz
egy olyan tudati síkjához csatlakozik, amely a saját (legutóbbi inkarnációjának
végére elért) tudatállapotának megfelel. Az éppen befejezett élet karmikus
mérlegének elkészítése után a lélek újra testet ölt, hogy folytathassa
spirituális kibontakozását és egyre közelebb juthasson a tökéletesség
állapotához.
Először is le kell szögeznünk, hogy az
emberi test csakrái nem pszichikus központok. Némelyikük csupán a pszichikus
energia központja. Ezt fontos tisztázni, mivel a témával foglalkozó számos
szerző, illetve előadó félrevezeti olvasóit vagy hallgatóit e téren. Többségük
nem ismeri elég alaposan a témát, melyről állítása szerint oly sokat tud, és
pusztán üzleti céllal használja ezt a misztikus „trükköt”. A New Age hullámot
meglovagolva, számos iskola és mozgalom szakosodott a „csakrák megnyitására”.
Az A.M.O.R.C. egyik fokozatának tananyaga
szerint minden ember tizenkét pszichikai központtal rendelkezik, melyek
mindegyike a fizikai test egy-egy mirigyének, idegfonatának vagy szervének
pszichikai megfelelője. Ezeknek a központoknak tehát nincs fiziológiai szubsztanciájuk,
és létüket semmilyen orvosi vagy technikai eljárással nem lehet kimutatni.
Továbbá, ha az állítjuk, hogy meg lehet nyitni őket, ez azt sugallja, hogy
egyébként természetes állapotukban zárva vannak, amely nyilvánvaló képtelenség,
hiszen az olyan szavak, mint „nyitni” és „zárni”, lényünk pszichikai dimenziója
esetében értelmetlenek. Rózsakeresztes nézőpontból inkább úgy fogalmaznánk,
hogy a pszichikai központok tevékenysége felébreszthető vagy, más szóval,
serkenthető. Tegyük még hozzá, hogy ez az ébresztés nem megy egyik napról a
másikra, hanem hosszú és alapos felkészülést igényel.
Az ügyben az tűnik a legellentmondásosabb és
egyben legfontosabb tényezőnek, hogy bizonyos személyek, akik állítólag képesek
mások csakráinak „megnyitására”, e képességüket elmondásuk szerint valamely
mester által rájuk ruházott erőnek köszönhetik. Ez teljességgel lehetetlen,
mert a pszichikai központok serkentése olyan készség, melyet csak saját magunk
alkalmazhatunk magunkon, mint ahogy a legjobb edző sem képes egy atléta
teljesítményét növelni pusztán azáltal, hogy futásra biztatja. Ha a sportoló
maga nem fektet elegendő munkát az edzésbe, soha nem fog megfelelő eredményt
elérni. Hasonlóképpen egy rózsakeresztes is akkor érheti el a legjobb
eredményeket tanulmányai során, ha lelkiismeretesen elvégzi a monográfiákban
közölt gyakorlatokat. Mindenkit óvatosságra kell tehát intenünk a fenti kérdést
illetően, különben könnyen rászedhetnek
bennünket olyanok, akik illúziókkal kereskednek.
Természetesen, és ez
mindig is így volt. A Nagymesterek között is vannak nők, ami szintén azt
mutatja, hogy a férfiakkal egyenlő státuszt és kiváltságokat élveznek.
A Rend soha nem
állította, hogy az igazság kizárólagos birtokosa lenne. Nyilvánvaló, hogy aki
ilyesmit állít magáról – legyen az bármely vallási vagy politikai szervezet –,
az ezzel saját dogmatizmusáról és intoleranciájáról tesz tanúbizonyságot. Mi
egyszerűen azt mondjuk, hogy a rózsakeresztesek inspiráló tudással rendelkeznek
és megpróbálják pozitív irányban befolyásolni a világ változásait. Hogyan?
Önmaguk változtatásával, melyhez bizonyos ismeretekre is szükség van. A híres
mondás szerint: „Ismerd meg önmagad, ezáltal megismered a világot és az
isteneket!”
A rózsakeresztes
tanítások szerint 144 év telik el a Földön két egymást követő inkarnáció
között. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például 44 éves korában hal meg, akkor
100 (144-44) évnek kell eltelnie, mielőtt újraszületik. Aki esetleg hatvan éves
korában hal meg, annak lelke 84 évet (144-60) fog eltölteni a Kozmoszban a
Földre való visszatérése előtt. Világosan kell azonban látnunk, hogy ez a 144
éves ciklus valójában csak egy átlagnak tekintendő, mert különböző körülmények
(többek közt karmikus okok) lehetővé teszik a testetöltést, még mielőtt letelt
volna a kozmikus síkon töltendő idő. Egy 3 éves korában meghalt gyermeknek
például nem szükséges 141 évet várnia a Kozmoszban újraszületése előtt, sőt,
már néhány hónap, hét vagy akár nap után visszatérhet.
Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem,
gondolataink rezgések, melyek állandó hatást gyakorolnak ránk és
környezetünkre. Ha pozitívak, vagyis konstruktív ideákon és nemes érzéseken
alapulnak, akkor általános jó közérzetet teremtenek és kellemes szituációkat
vonzanak hozzánk, ami boldogságunkat segíti elő. Ha viszont gondolataink
negatívak, pesszimizmuson, féltékenységen, rosszindulaton stb. alapszanak,
hasonló természetű hatásokat eredményeznek és előbb vagy utóbb gondok,
megpróbáltatások vagy balesetek formájában nyilvánulnak meg életünkben. Ilyen
értelemben számos betegség is negatív mentális vagy érzelmi állapot eredménye.
Azt is fontos megjegyezni, hogy az emberek
által kibocsátott gondolatok olyan vibrációkat képeznek, melyek áthatják a Föld
atmoszféráját és az egész emberiség kollektív tudatára hatással vannak. Ha ezek
a rezgések túlságosan negatívakká válnak, az olyan feszültségeket hoz létre az
emberek között, melyek konfliktusokat okozhatnak vagy akár háborúkat
robbanthatnak ki.
Fentiek tudatában a rózsakeresztesek minden nap
pozitív gondolatokat irányítanak az egész világ felé, hogy ily módon próbálják
semlegesíteni a Földünket terhelő negatív hatásokat. Ez a különleges
tevékenység annak a humanitárius munkának a részét képezi, amelyet a Rend
évszázadok óta folytat a spirituális síkon.
Általánosságban véve nyilvánvaló, hogy a
technika fejlődése gyorsabb ütemben haladt, mint az emberi tudatosság
fejlődése. Ez az eltolódás túlságosan materialistává tette a modern
társadalmakat, ami mind egyéni, mind kollektív szinten az önzést erősítette. E
szempontból dekadens korban élünk, amely magán viseli a történelem korábbi
hasonló korszakainak jellemzőit. A rózsakeresztesek mégsem pesszimisták a jövőt
illetően, mert meggyőződésük, hogy az emberiségnek megvannak az eszközei,
melyek segítségével kilábalhat jelenlegi depressziós állapotából.
Összefoglalva: az emberek egyénileg és
közösségileg is felelősek saját jövőjükért. Csak annyit kellene tenniük, hogy
békében éljenek, és a Földet valódi Paradicsommá változtathatnák.
A rózsakeresztesek
filozófusok, vagyis e görög eredetű szó jelentésének megfelelően: a „bölcsesség
kedvelői”. Egy anekdota szerint Pythagoras volt az első, aki visszautasította a
„bölcs” titulust, és azt kérte, nevezzék inkább filozófusnak, ”aki szereti a
bölcsességet”.
Természetesen. Mégis fenntartjuk, hogy az
A.M.O.R.C. különösen hatékony vezető lehet a spirituális úton, mert tanításai
teljesek és a belső fejlődéshez szükséges minden elemet tartalmaznak.
Képletesen szólva: a Rend az egyik legegyenesebb ösvényt kínálja, mely a
„Megvilágosodás Hegyére” vezet. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyorsabb és
biztonságosabb haladás érhető el ezen az úton, mint egyedül barangolva.
A rózsakeresztes tanítások soha nem „fagytak
meg” az időben, és ennek a jövőben sem szabad soha megtörténnie. Valójában az
ókori Egyiptom bölcsei által megőrzött időtlen tudás többszáz évvel ezelőtt
kiegészült a görög filozófusok által kifejtett gondolatokkal. Ez a tudás
századokkal később az újplatonisták ideáival gazdagodott. A középkor
rózsakeresztes alkimistái, majd a reneszánsz gondolkodói és végül a modern kor
spiritualistái tovább bővítették a titkos gnózist.
A XX. század elejétől kezdve a tudás különböző
területein tevékenykedő rózsakeresztesek járultak hozzá a Rend tanításainak
bővítéséhez. Köztünk találunk olyan tagokat, akik közvetlenül részt vesznek a
Rend vezetésében, és olyanokat is, akik mint fizikusok, vegyészek, biológusok,
orvosok vagy filozófusok folyamatosan a rózsakeresztes tanítások kulturális
gazdagításán fáradoznak. Hangsúlyozni szeretnénk a „kulturális” szót, mert a
Rend Beavató Tradíciója napjainkban is ugyanaz, ami a régmúltban volt, és ami
mindig változatlan fog maradni.
IV. Amenhotep Kr. e. 1378-ban született
Thébában, a királyi palotában. Ezoterikus szempontból nézve legfontosabb
intézkedése az volt, hogy megalapította a történelem első monoteista vallását.
Egyetlen Isten létét hirdette, akit a Nap, Aton jelképez. IV. Amenhotep a nevét
is megváltoztatta Ehnaton-ra, melynek jelentése: „Aki Atont szolgálja”. A
művészet és a kultúra terén is valóságos forradalmat hajtott végre.
A rózsakeresztes tradíció szerint Ehnaton
alapvető szerepet játszott a Rend
történetében, mivel ő vezette be az egyiptomi misztériumiskolák mindegyike
számára egységes tanításokat és szertartásokat. Ehnaton halála után a thébai
papság visszaállította az Amon-kultuszt, Ehnaton műve azonban
visszavonhatatlanul a történelem részéve vált.
A misztika szó, melyhez
gyakran negatív jelentést kapcsolnak, a görög „mystikos” szóból származik, és
az élet misztériumainak tanulmányozására utal. Nincsen tehát sem vallási, sem
okkult felhangja. A rózsakeresztesek számára e szónak elméleti és gyakorlati
jelentése is van. Elméleti síkon az univerzumot, a természetet és az
emberiséget irányító törvények tanulmányozását jelenti, gyakorlati téren pedig
az ezen törvényeknek megfelelő életet. Az ilyen élet békésebb és kellemesebb,
és fizikai, mentális és spirituális síkon egyaránt lehetővé teszi az ember
számára a teljes kibontakozást.
Természetesen, az
A.M.O.R.C. bármely tagja bármikor, bárminemű indoklás nélkül megszüntetheti
tagsági viszonyát. Az egyetlen kérés ilyen esetben, hogy küldjön vissza minden
monográfiát a Nagypáholynak vagy az Adminisztratív Központnak, melyhez
tartozik, illetve hogy kezeljen bizalmasan minden olyan anyagot, amit otthoni
tanulmányozás céljára vagy a helyi csoportokban a Rend átadott számára. Ez
minden, amit a Rendből való távozásakor egy rózsakeresztestől elvárnak.
Nem. Ezt a két mitikus
elnevezést a különböző vallások azért hozták létre, hogy a jóra buzdítsák az
embereket, illetve elvegyék a kedvüket a rossz cselekedetektől. A
rózsakeresztesek a pokol fogalmán az emberek által a Földön – elsősorban az
erőszak és a háborúk formájában – kifejezésre juttatott rosszat értik. Ezzel
szemben a mennyország azt az állapotot jelöli, melyben az emberek minden tőlük
telhetőt megtesznek a jóság és a békesség megteremtése érdekében.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a
rózsakeresztesek nem beszélnek asztrálutazásról, mert a szóban forgó misztikus
törvényekkel kapcsolatosan helytelen e kifejezés használata. Az „asztrálutazás”
kifejezés a pszichikus projekció (kivetítés) jelenségére vonatkozik, mely
lehetővé teszi, hogy tudatunkkal elérjünk fizikai tartózkodási helyünktől távol
eső helyszíneket és tudomást szerezzünk az ott történő eseményekről.
Nyilvánvalóan igen nehéz az ehhez szükséges technikát helyesen alkalmazni; ez
alapos előkészítést igényel. Ezért a Rend tanításai csak a Hetedik Tempel
Szinten foglalkoznak ezzel a témával.
Az elmúlt évek során az asztrálutazás és más
hasonló gyakorlatok túlzott nyilvánosságot kaptak, különösen a New Age mozgalom
keretein belül. A rózsakeresztesek helytelenítik ezt, mert a nagyközönségnek
szánt könyvekben javasolt technikák nemcsak hibásak, de veszélyesek is. Az csak
a dolog egyik oldala, hogy a pszichikus projekció terén nem hoznak kielégítő
eredményeket. Sokkal nagyobb baj az, hogy sok esetben fizikai és pszichológiai
– gyakran visszafordíthatatlan – rendellenességeket is okozhatnak. Rendkívüli
óvatosság szükséges tehát e téren; nem szabad eljátszanunk a bűvészinas
szerepét!
Igen, de csak nehezen,
egy különleges és természetes eljárás segítségével, melyről szó esik a Rend
tanításaiban. Azt azonban helytelenítjük, hogy egyes guruk fizetség ellenében,
állításuk szerint bárkit képesek visszavezetni előző életeibe. Ez nem felel meg
a valóságnak, nem tisztességes, ráadásul veszélyes is.
A Rózsakeresztes Rendbe
való belépés követelményei nagyon egyszerűek, csupán az szükséges hozzá, hogy
valaki érdeklődjön a misztika iránt és elérje a lakóhelyéül szolgáló ország
törvényei szerinti nagykorúságot. A szülő vagy nevelő engedélyével azonban
fiatalabbak is a Rend tagjaivá válhatnak.
Ezek téves állítások. Az
A.M.O.R.C. célja a távoli múltba nyíló kulturális és spirituális tanítások
megőrzése. A Rend nem szekta és nem egyház, ezen kívül teljes mértékben
politikamentes szervezet. Tagjai az élet különböző területeiről jönnek és
más-más politikai háttérrel rendelkeznek. Szigorúan tilos továbbá a
rózsakeresztes összejöveteleket bármilyen üzleti tevékenységgel összekapcsolni.
A világi hatalom, mint olyan, soha nem érdekelte a rózsakereszteseket, mivel az
ő legfőbb gondjuk saját – és tágabb értelemben véve az egész emberiség –
spirituális fejlődése.
A rózsakeresztes
tanítások fajtól, nemzetiségtől, vallástól vagy kultúrától függetlenül minden
embernek szólnak. Hatékonyságuk annak a ténynek köszönhető, hogy a tudás
különböző formáit ötvözik egy erőteljes egésszé, amely minden egyes ember belső
fejlődésére inspirálóan hat. Ezeknek a tanításoknak fő célja, hogy elősegítsék
a létezés különböző szintjeinek harmonikus feltárását. Csak néhány évi tagság
után hasonlíthatja össze egy rózsakeresztes hitelt érdemlően, milyen volt ő a
Rendhez való csatlakozása előtt, illetve hogy milyenné vált a Rendben végzett
munkája által. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az A.M.O.R.C. csupán az
eszközöket nyújtja, és minden egyes tag saját felelőssége, hogy szorgalmasan és
kitartóan használja azokat. Ám aki így tesz, meg fogja tapasztalni, hogy
boldogabbá válik és jelentős javulás mutatkozik életének minőségében.
Ehnaton nem magának az
egyistenhitnek az alapítója volt, hiszen az egyiptomi misztériumiskolák
beavatottai mind monoteisták voltak. Inkább úgy mondhatnánk, hogy ő volt az
első, aki nyíltan hirdette és államvallássá tette. Más szóval, ő vezette be
hivatalosan az egyetlen Istenben való hitet egy olyan korban, mikor az egész
világon a többistenhit volt általánosan elterjedt.
Nem, hiszen ha az ördög
létezne, az azt jelentené, hogy Isten, aki a vallások szerint maga a teljes
Jóság, sőt Tökéletesség, egy olyan démoni entitást is teremtett volna, akinek
akkora ereje van, hogy képes vele szembeszállni és a rosszra csábítani az
emberiséget. Mindez meglehetősen ellentmondásos lenne. Az ördög valójában nem
más, mint az egyén, mikor szabad akaratát negatív módon úgy használja, hogy az
erőszakos, romboló és barbár tettek elkövetéséhez vezet.
Ha a távoli múltba tekintünk,
megállapíthatjuk, hogy a legtöbb ókori filozófus tudós is volt egy személyben.
Jó példa erre Pythagoras, aki nemcsak az emberiség által valaha ismert
legnagyobb bölcs volt, hanem zseniális matematikus is. Említhetjük Démokritoszt
is, aki saját korában híres volt vallásosságáról és akit ma az atomelmélet
atyjának tekintenek. Tőle származik az atom fogalma, mely görög szó, és
„oszthatatlant” jelent. A történelem a régmúlttól napjainkig bővelkedik olyan
misztikusokban, akik kiváló tudósok is voltak egyben. A rózsakeresztesek között
is számos híres tudóst találunk, ilyenek például William Harvey, Robert Boyle,
Isaac Newton, Gottfried Leibnitz, Benjamin Franklin, John Dalton és Michael
Faraday. Kiegészíthetnénk még ezt a felsorolást számos kortárs tudóssal is, ám
az ő nevüket nem hozhatjuk nyilvánosságra.
Mint az előzőekből látható, az A.M.O.R.C. soha
nem állt szemben a tudománnyal. Sőt, a tudomány számos téma részeként helyet
kap a rózsakeresztes monográfiákban és a Nemzetközi Rózsakeresztes Egyetem
tanszékein is jelentős szerepet játszik. Végső soron a misztikusok és a tudósok
egyaránt az univerzum, a természet és az ember titkait szeretnék megérteni.
Ismerjük azonban a mondást, miszerint „a lelkiismeretlen tudomány a lélek veszte”.
Minden tudósnak szem előtt kellene tartania ezt a nagyon is igaz mondást, hogy
soha ne játsszák a „bűvészinas” szerepét, hanem mindenkor a Jó szolgálatában
tevékenykedjenek. Így az életet egy mélyen humanista, ha nem is szükségszerűen
spirituális szemlélettel közelíthetnék meg.
A rózsakeresztes
misztika az isteni törvények tanulmányozását és azok hétköznapokban való
alkalmazását jelenti. Mint a tapasztalatok bizonyítják, ezen törvények
tiszteletben tartása teszi lehetővé az emberek számára a boldogság elérését és
a reményeinket megközelítő életkörülmények kialakítását. A rózsakeresztesség
tehát nem az álmodozást vagy a valóságtól való elrugaszkodást jelenti, hanem
éppen ellenkezőleg, a világgal való közvetlen kapcsolatban élést, igazi
emberséget tanúsítva másokkal szemben. Ez magában foglalja a felebaráti
szeretet érzését és a legmagasabb ideáloknak megfelelő életvitelt.
Mindenekelőtt azt kell elmondanunk, hogy az
ontológia görög eredetű szó, és szó szerinti jelentése a „létezés tudománya”. A
szó legteljesebb értelmében ez a tudomány Isten bölcsességének felel meg, akit
mindentudónak és mindenütt jelenvalónak tekintünk. Az emberekre vonatkoztatva,
e kifejezés azoknak az isteni törvényeknek az ismeretét jelenti, melyeket
spirituális fejlődésünk során el kell sajátítanunk. Tulajdonképpen csak az
A.M.O.R.C.-hoz hasonló tradicionális rendek esetében beszélhetünk valódi
ontológiáról, mivel az általuk őrzött tanítások olyan kulturális és spirituális
örökségből származnak, melyet a misztériumiskolák örökítettek egyik nemzedékről
a másikra, megszakítás nélküli láncot alkotva, évszázadokon át. A vallások
ezzel szemben elsősorban egy teológián alapulnak, ami nem más, mint a szent
szövegek értelmezésén alapuló meggyőződések átörökítése.
Az A.M.O.R.C. mint filozófiai, beavató és
tradicionális rend, saját ontológiával rendelkezik. Ez az ontológia
meglehetősen teljesnek tekinthető, hiszen magában foglalja mindazt a tudást,
amit a beavatottak adtak tovább egymásnak az ókori időktől kezdve. Forrása az
Őshagyomány, mely értelemszerűen magában foglalja a testben élő emberi lények
által elérhető teljes tudást. Ezt a bölcsességet, vagy még pontosabb
kifejezéssel élve, ezt a gnózist, kizárólag szóban adták át olyan távoli
időktől fogva, mikor az e célra szentelt tempelekben titkos összejöveteleket
tartottak a beavatottak. A XX. század elején írásba foglalták mindezt a tudást,
és jelenleg ez képezi az alapját az A.M.O.R.C. által terjesztett rózsakeresztes
tanításoknak.
Valójában vannak olyan rózsakeresztesek,
akik hatást gyakorolnak a politika, a gazdasági élet, a gyógyítás, a tudomány
vagy a vallás különböző területeire. Mint minden igazi rózsakeresztesnek, nekik
is az a leghőbb vágyuk, hogy befolyásukat a spiritualitás és a közjó
szolgálatába állítsák, vagyis tevékenységük elsősorban humanitárius célokat
szolgáljon. Egyébként nem a Rend helyezte őket ezekbe a felelősségteljes
pozíciókba, hanem saját erőfeszítéseik, munkájuk és értékeik alapján nyerték el
azokat. Vannak köztük továbbá olyanok is, akik már rózsakeresztessé válásuk
előtt is magas pozíciókat töltöttek be.
Minden új tag azonos
szinten kezdi rózsakeresztes tanulmányait, mivel ez hagyományos szabály a
Rendben. Mindazonáltal, bár mindenki egyforma monográfiákat kap, a tanítványok
mindegyike különbözőképpen érti meg azokat műveltségének, egyéni képességeinek,
korábbi tapasztalatainak és szakmai hátterének megfelelően. Belső síkon minden
egyén másként fejlődik, még ha ugyanazokkal az alaptanításokkal foglalkoznak
is.
A parapszichológia a
természetfeletti (paranormális) erők fejlesztésével foglalkozik, melyekre az
A.M.O.R.C. szívesebben használja a „pszichikus képességek” kifejezést. A
miszticizmus sokkal nagyobb területet ölel fel, melynek csak egy részét képezi
ezeknek az erőknek a felébresztése, ugyanakkor kiterjed az univerzumban, a
természetben és magában az emberben működő törvények megismerésére. Más szóval,
a misztika filozófiai megközelítésből vizsgálja a dolgokat, és az A.M.O.R.C.
ezt a fajta megközelítést részesíti előnyben tanításaiban.
A nagymesteri cím
eredete az ókori időkbe nyúlik vissza, és a beavató rendekre jellemző
elnevezések egyike. Az A.M.O.R.C. esetében egy bizonyos nyelvterületért felelős
tisztviselőt jelöl, akit egy adott időszakra választanak meg és akinek
tisztsége ötévenként meghosszabítható. Ez a cím tehát egy sajátos hivatali
funkciót takar és semmi esetre sem jelenti azt, hogy az e pozíciót betöltő
egyén felsőbbrendű bölcsességgel rendelkező, netán tökéletes lény, akinek abszolút
engedelmesség és feltétel nélküli tisztelet jár.
Általánosságban véve az A.M.O.R.C. azt
tanítja, hogy az állatoknak csoportlelkük van. Például, minden róka kizárólag
az adott fajra jellemző csoportlélek hatására fejlődik. Mikor egyikük
elpusztul, megélt tapasztalatai és minden új viselkedésforma, melyet
kifejlesztett, bekerül ebbe a csoportlélekbe, és az ezután születő valamennyi
róka részesül ennek előnyeiből. Rózsakeresztes nézőpontból ez a misztikus
folyamat ad magyarázatot arra, miért tudnak bizonyos állatok egyre sikeresebben
beilleszkedni különleges, új környezetbe is, és miért képesek egyre
intelligensebben viselkedni saját fajuk más egyedeivel, illetve az emberrel
szemben.
Ez általános szabálynak tekinthető, ám a
rózsakeresztes tanítások azt is elmagyarázzák, hogy a legfejlettebb, elsősorban
az emberek közvetlen környezetében élő és gazdáik szeretetében részesülő
állatok már a fajtájuk csoportlelkének hatására kialakult egyéni lélekkel
rendelkeznek. Az ilyen állatok tudatossága már viszonylag fejlettebb és olyan
fokú intelligenciát mutat, mely fajtársaikkal összehasonlítva csak rájuk
jellemző. Ez jól megfigyelhető macskák, kutyák vagy lovak esetében. Sok
rózsakeresztes hisz abban is, hogy ezek az állatok egy napon átléphetik azt a
küszöböt, amely az emberi faj birodalmába vezet és első ízben inkarnálódhatnak
majd emberi testekbe. Ez azt jelentené, hogy az állatokat nem csak
testvéreinknek, hanem leendő embertársainknak is tekinthetjük.
A meghatározás értelmében a médiumok olyan
személyek, akik pszichikus érzékenységük folytán képesek kapcsolatot teremteni
a láthatatlan világgal vagy kommunikálni a halottak lelkeivel. Ez nem jelenti
azt, hogy spirituális síkon feltétlenül igen fejletteknek kell lenniük, mert a
médiumitás semmi esetre sem a belső fejlettség kifejeződése.
Mint látható, az A.M.O.R.C. elismeri a
médiumok létét, de egyben figyelmeztet arra is, hogy sok szélhámos is található
soraikban. A médiumok által létesített kapcsolatok további problematikája, hogy
soha nem lehetünk biztosak abban, vajon valóban a kívánt lélekkel
kommunikálnak-e. Ezért e kérdésben igen körültekintőnek kell lennünk.
Rendünk olyan filozófiát képvisel, amely
szemben áll az egyes szekták által hirdetett apokaliptikus elképzelésekkel.
Valójában a rózsakeresztesek mindig a lehető legértékesebb dolognak tekintették
az életet és úgy gondolták, hogy az emberiségnek minden adottsága megvan ahhoz,
hogy igazi Paradicsommá változtassa a Földet, más szóval egy olyan világot
teremtsen, ahol az emberek testvériségben, összetartásban és spirituális
kapcsolatokban élhetnek együtt. Mindez azonban egyéni és kollektív döntéseinken
múlik, mert szabad akarattal rendelkezünk, tehát saját sorsunk kovácsai
vagyunk. Ezért a rózsakeresztesek úgy gondolják, hogy az emberiségnek minden
esélye megvan arra, hogy megtapasztalhassa a Vízöntő korát, feltéve ha
megfelelően gondolkodik és cselekszik.
Igen, de ennek nincs különösebb jelentősége,
mert egyetlen szervezetről sem lehet véleményt alkotni annak alapján, hogy
milyen hírességek vagy kitűnő emberek tartoztak valaha a tagjai közé. Egyetlen
dolog fontos csupán: mennyire válik javára az embereknek a jelenben? Ennek
előrebocsátása után megemlíthetünk néhány híres személyt, akik a múltban tagjai
voltak a Rendnek vagy szoros kapcsolatban álltak vele, például: Roger Bacon,
Leonardo da Vinci, Cornelius Heinrich Agrippa, Francois Rabelais, Francis
Bacon, René Descartes, Baruch Spinoza, Isaac Newton, Gottfried Wilhelm von
Leibnitz, Benjamin Franklin, Alessandro di Cagliostro, Michael Faraday, Jules
Verne, Claude Debussy, Erik Satie, Nicholas Roerich, Francois Jollivet Castelot
és az utóbbi időkből Edith Piaf.
Napjainkban is számos híres személyiség tartozik
az A.M.O.R.C.-hoz, ám egyedül ők maguk dönthetnek arról, hogy felfedik-e
rózsakeresztes tagságukat vagy sem, mert a Rend e tekintetben teljes
titoktartásra kötelezte magát.
Mint tudjuk, a földi
világ és annak minden része három alapvető dimenzió segítségével jellemezhető,
melyek: a hosszúság, szélesség és magasság (vagy mélység). A rózsakeresztesek
azonban mindig azon a véleményen voltak, hogy ezek a dimenziók nem elégségesek
a dolgok természetének leírásához. Hiába tudjuk például, hogy egy vonalzó 30 cm
hosszú, 2 cm széles és 2 mm vastag, ezekből nem tűnik ki, milyen anyagból
készült: fából, műanyagból, esetleg fémből? Ezért hivatkoznak a
rózsakeresztesek gyakran egy negyedik dimenzióra, amely nem más, mint a tárgyak
vagy anyagi testek rezgési frekvenciája. Az esetek nagy részében ez a
frekvencia bonyolult tudományos eszközökkel megmérhető, sokszor azonban csak a
lélek képességeivel érzékelhető és egyfajta tudatállapotnak vagy érzékeken túli
jelenségnek tekinthető.
A Rózsakeresztes Rend, A.M.O.R.C. jelenleg
az egész világra kiterjedő szervezet, amely úgynevezett joghatóságokra oszlik.
Egy joghatóság nem korlátozódik feltétlenül egy országra, hanem felöleli
mindazokat az országokat, ahol egy közös nyelvet beszélnek. Az egyes
joghatóságok székhelyeit tradicionálisan Nagypáholyoknak nevezik, melyek
irányítása egy-egy úgynevezett Nagymester feladata.
Nemzetközi szinten az A.M.O.R.C.-ot a Legfelsőbb
Tanács irányítja, melynek a joghatóságok élén álló Nagymesterek a tagjai. A
Legfelsőbb Tanács elnöke az Imperátor, a Rend legmagasabb rangú tisztviselője,
s mint ilyen a rózsakeresztes tradíció őrzője. Tisztsége egy adott időszakra
szól és minden ötödik évben megújítható.
Az A.M.O.R.C.-hoz való
csatlakozásának kezdetétől fogva minden tagot arra kérünk, hogy „élő
kérdőjelekként” viszonyuljanak a rózsakeresztes tanokhoz. A tanításokat csupán
a tanulmányok és elmélkedések alapjának kell tekinteni, mert a Rend helytelenít
minden dogmát és mindenkor a tudat szabadságát támogatja. Ezért minden
rózsakeresztesnek saját maga mesterévé kell válnia és csak azt szabad elfogadnia,
amit spirituális fejlődésének adott pillanatában igazságként el tud ismerni. A
tagok tehát nyugodtan elutasíthatnak bármely, a Rend által tanított elvet,
amely ellenkezik személyes meggyőződésükkel vagy amit nem tudnak teljes szívvel
támogatni.
Mai társadalmunkban a
legtöbb ember hagyja, hogy vágyai irányítsák, és a boldogságot az anyagi világ
nyújtotta örömökben keresi. Ez rendszerint túlzásokhoz vezet az élet számos
területén és valójában inkább távolítja az embereket egymástól és az áhított
boldogságtól. Az örömteli élet megvalósításának legjobb módja, ha mindenben az
arany középutat keressük és kiegyensúlyozottan élünk. A miszticizmus olyan
segítségnek tekinthető, mely kijelöli a helyes viselkedés alapjait; a
rózsakeresztesek pontosan ezért fordulnak felé.
A rózsakeresztes tanítások megértéséhez
elegendő, ha valaki írni és olvasni tud. Bárki tagja lehet a Rendnek, aki
alapműveltséggel rendelkezik. Egyetemi vagy más felsőfokú végzettség semmilyen
különleges előnyt nem jelent e tekintetben.
A rózsakeresztes tanítások közérthető nyelven
íródtak és további előnyük, hogy a javasolt kísérletek és gyakorlatok elvégzése
egyszerű, gyakorlati alkalmazásuk semmilyen nehézségbe nem ütközik.
A szigorúan vallási
értelemben vett csodákban nem. A csodáknak nevezett dolgok valójában
kétféleképpen értelmezhetők. Felfoghatjuk őket, mint allegóriákat, melyek célja
a legnagyobb vallásalapítók isteni tulajdonságainak hangsúlyozása volt. Ezek
közé tartozott például Mózes, aki szétválasztotta a Vörös-tenger vizét; Buddha,
aki közvetlenül megszületése után üdvözölte Keletet; Jézus, aki megszaporította
a kenyereket, hogy jóllakassa az éhes tömeget; Mohamed, aki halála után lóháton
a mennybe emelkedett. Ugyanakkor a csodák a természeti törvények olyan
alkalmazásának is tekinthetők, melyeket a tudomány az adott korban nem tud
megérteni, illetve megmagyarázni. Ilyenek például a „csodálatos”-nak nevezett
gyógyítások.
Ezt a kérdést jelenleg
még nem lehet megválaszolni. Inkább egyszerűen azt mondanánk, hogy
pillanatnyilag nem fenyeget a politikai és vallási üldöztetés veszélye, bár
néha úgy tűnik, mintha az inkvizíció új formái kezdenének kialakulni.
Mindenesetre, a rózsakeresztes tanítások átvizsgálását és korszerűsítését
továbbra is végezni fogjuk. A megfelelő pillanatban pedig a Rend Nagymesterei
összegyűlnek majd és közösen fogják eldönteni ezt a kérdést.
Történelmi szempontból a
Templomos Rend, melyet 1118-ban alapított Hugues de Payens és Geoffroi de
Saint-Omer, 1314-ben, utolsó Nagymesterük, Jacques de Molay halálával eltűnt.
Napjainkban szervezetek százai (köztük nemrég alakult szekták) állítják, hogy
ők a Templomosok örökségének őrzői és terjesztői. Az A.M.O.R.C. egyik
legmagasabb Fokozatában részletesen elmagyarázzuk, hogy a Templomos Rend fő
tisztségviselői a Rózsakeresztes Testvériség tagjai voltak és a Rend tanításait
tanulmányozták, vagyis a Templomos Tradíció mindig is szerves része volt a
rózsakeresztes hagyománynak.
Az esszénusok Izraelben, a Holt tenger
partján éltek. Közösségük Jézus idejében jött létre Qumranban, ahol 1947-ben a
híres „Holt-tengeri tekercseket” megtalálták. A tekercsek vizsgálata azt
bizonyította, hogy az esszénusok jelentős tudással rendelkeztek a misztériumok
terén. Tudjuk azt is, hogy a metafizikai gyógyítás mesterei voltak.
A rózsakeresztes hagyomány szerint Jézus több
évig élt az esszénus közösségben, Qumranban, és az is köztudott, hogy sok
embert meggyógyított. Az esszénusok gyógyító módszerei mellett számos misztikus
doktrínájuk szintén beépült a rózsakeresztes tanításokba.
Nem, sőt a monográfiák
teljesen személytelenek és olyan tudást közvetítenek, melyet a
misztériumiskolák örökítettek át a századok során. A rózsakeresztes hagyomány
egyébként is mindig azt tanította, hogy a legnagyobb mester nem más, mint saját
Belső Mesterünk, a bennünk élő Isten.
A Nemzetközi Rózsakeresztes Egyetemet
(Rose-Croix University International, röviden R.C.U.I.) a XX. század elején
alapították az A.M.O.R.C. tisztviselői. A kizárólag rózsakeresztesekből álló
egyetem kutató testületként működik olyan szerteágazó területeken, mint a
csillagászat, egyiptológia, orvostudomány, zene, pszichológia, fizikai
tudományok és ezoterikus tradíciók. A kutatásoknak általában véve az a céljuk,
hogy bebizonyítsák a Rend által századokon át őrzött tanítások hitelességét és
új alkalmazási területeket találjanak e tudás számára.
Az R.C.U.I. tagok munkájának eredményeit
lényegében csupán a Rózsakeresztes Rend tagjai számára tartják fenn és a
Nagypáholyok a havi monográfiák mellett, kiegészítő anyagként juttatják el a
tagokhoz. Az A.M.O.R.C. tisztviselői azzal is tisztában vannak azonban, hogy
általában minden spirituális hajlamú ember érdeklődik az ilyen irányú kutatások
iránt, ezért úgy döntöttek, hogy eredményeik egy részét szemináriumok és
előadások formájában a nyilvánosság elé tárják, néhány írást pedig a Rosicrucian Digest című folyóiratban,
cikkek formájában közölnek. (A folyóirat a Nagypáholyok székhelyein bárki által
megvásárolható.)
A rózsakeresztesek az
alkímiát művészetnek, nem pedig tudománynak tekintik, mivel egy olyan
folyamatot képvisel, amelyben sok a bizonytalanság mind az alkalmazott
módszereket, mind az elért eredményeket illetően. Mint bizonyára mindenki
tisztában van vele, az alkímia célja közönséges fémek arannyá változtatása egy
több fokozatból álló transzmutáció során. Úgy tűnik, hogy ezzel a – főként a
középkorban gyakorolt – művészettel napjainkban már nem foglalkoznak. A modern
rózsakeresztesek csak spirituális alkímiát végeznek.
E kérdésben az
A.M.O.R.C. nem foglal hivatalosan állást, mivel itt az emberek erkölcsi és
vallási felfogása a döntő. Mindazonáltal úgy érezzük, hogy azok az
embertársaink, akik ezt a végső megoldást választják, átviszik következő
inkarnációjukba mindazokat a gyötrelmeket, melyektől éppen öngyilkosságuk által
akartak megszabadulni. Ha pedig ez így van, akkor jobban tennénk, ha szerető
gondolatokat küldenénk feléjük, ahelyett hogy elítéljük őket. Hiszen aki
öngyilkosságot követ el, az legtöbbször végső elkeseredésében teszi ezt. Ezért
helyesebb, ha rosszallásunk kifejezése helyett inkább szerető együttérzéssel
gondolunk rájuk.
Az égrégore francia szó.
Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk – mivel a kifejezés mögött rejlő
fogalmat a rózsakeresztes tanítások bővebben magyarázzák – csupán annyit mondunk:
az A.M.O.R.C. égrégorja egy gondolaterő eredménye, amely a rózsakereszteseket
egymással, a rózsakeresztesek összességét pedig a rózsakereszt ideáljával
egyesíti. Ez utóbbi egy kozmikus energiamezőt jelent, mely a Rend minden
tagjának javára szolgál.
Először is:
rózsakeresztesnek lenni önmagában véve nem jelent egy célt. Annyi azonban
bizonyos, hogy a világunkban levő sok-sok nyomorúság, konfliktus és háború
legfőbb oka, hogy az emberekből hiányzik a spiritualitás és hogy saját
dogmatikus hiedelmeik rabjai úgy a vallások, mint a politika terén. Az
A.M.O.R.C. egyik különleges célja ezért éppen az, hogy önálló gondolkodásra
bátorítsa az embereket, akiknek ezáltal az lesz a leghőbb vágyuk, hogy részt
vehessenek egy emberhez méltóbb és spirituálisabb jövő megteremtésében. A
rózsakeresztes tanítások filozófiai mélységüknek és kulturális értékeiknek
köszönhetően pontosan e cél elérésének alapját szolgáltatják.